Limes 2004/3-4. [antikvár]

„A polgárság kezdi elveszíteni megkülönböztető értelmét" Gyáni Gábor a két világháború közötti várostörténetről és polgárosodásról Induljunk ki talán abból, hogy milyen helyzetben van ma az urbanizáció kutatása, illetve - ez sem érdektelen - milyen a viszony a helytörténetírás és az urbanizációkutatás között? Történt-e ebben a két kérdésben az elmúlt évtizedben valamiféle változás? Elsőként a kérdés második felére válaszolnék. Azt mondhatom, az urbanizációkutatás és a helytörténetírás kapcsolata ma is éppen olyan, mint volt a valamikori múltban. A múltat pedig főként az jellemezte, hogy nem állt fenn e kettő közt érdemi tartalmi kapcsolat. Ami viszont korántsem olyan nagy baj. Hiszen a hely történetírás merőben más szerepet játszik, más célokat szolgál, és nem annak a funkciónak felel meg, mint az urbanizáció-kutatás vagy ami az országos szintéziseknél számít. Ez annak az oka, hogy a két terület kutatói nem vesznek igazán tudomást egymásról. Nem ártanak, de nem is használnak egymásnak különösebben. Akadnak azért olyan várostörténeti kutatások, melyek csupán látszólag lokális történetek, de valójában mikrotörténelmi irányultságúak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kutatás során valamely országosan fontos kérdést és/vagy a társadalmi átrétegződés konkrét folyamatát teszik górcső alá. Különösen jó példa erre a győri vállalkozók kapitalizmus-történetét elemző nemrég megjelent munka.' Áttérve az urbanizáció-kutatás helyzetére: olyan kutatási eredményekből, melyek országos tendenciát vizsgálnak meg helyben, ugyanakkor nem egy helytörténeti monográfiának képezik a részét, tehát nem ilyen formában keletkeznek és válnak ismertté, nem a helyi használatra készülnek, nos ilyenekből talán több akad ma, mint akadt a múltban. Ezek általában disszertációk, melyek szerzői tudatosan törekednek rá, hogy összekössék a lokalitást az országos történeti problémákkal. Ha szaporodik a számuk, akkor az országos történet és a helytörténet közti kapcsolat is javulni fog. De, hogy most éppen növekedőben van-e az ilyen dolgozatok száma, vagy sem, azt nehéz megmondani. Úgy látom azonban, hogy az urbanizáció-kutatás lendülete az utóbbi időben mintha megtört volna. Volt olyan időszak, amikor még több jelentős szakmunka született e területen, mint Bácskai Vera (és Nagy Lajos) piackörzet vizsgálata,^ vagy szintén a 18. és 19. századot illetően Sonkoly Gábor könyve, a két háború közötti időre vonatkozóan pedig az Akadémia Regionális Kutatócsoportjának a keretében Tímár Lajos, illetve Beluszky Pál munkái említhetők, végül a 20. század második felére vonatkozóan Belényi Gyula végzett korábban ilyen jellegű vizsgálatokat.' Jelenleg azonban, leszámítva a középkori urbanizáció-kutatást, ami kissé távol esik tőlem (Kubinyi András végzett értékes munkát újabban e téren), nem láttam friss dolgozatokat publikálni. Úgy tűnik tehát, hogy az urbanizáció-kutatás most kicsit szünetel, nem láttam ilyen kutatási elképzeléseket felbukkanni a most benyújtott doktori témák között sem.