Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1997/1-2. [antikvár]

BAÁN ISTVÁN ORTODOXOK ÉS GÖRÖGKATOLIKUSOK MISKOLCON A XVIII. SZÁZADBAN Miskolc városa a XVIII. század elején vallási szempontból protestáns tömböt jelentett Észak-Magyarországon, a katolikus vallást követők száma csak a század végére növekszik meg, de még ekkor is létszámában igencsak gyér kisebbséget alkot. A század folyamán két olyan nemzetiséghez tartozó beköltözők „frissítik fel" a város vallási képét, akik bár egyházi eredetüket tekintve egy torol fakadnak, sajátos viszonyaik folytán azonban két, elkülönült egyházi közösséget képeztek. A város életében betöltött szerepük elsősorban társadalmi, gazdasági helyzetük függvénye, s már itt is élesen elkülönülnek egymástól a görögök és a ruthének. (Mindkét kifejezés a korabeli nyelvhasználatot tükrözi. A „görögök" macedoromán, makedovlach, vagyis aromán eredetűek, akik otthon, családjukban anyanyelvüket használták, istentiszteleteiken, oktatásukban azonban a görög nyelvet. A „ruthének" saját dialektusukban beszéltek egymás között, liturgiájukban az egyházi szláv nyelvet használták.) A görögök kezdettől fogva jelentős gazdasági, kereskedelmi tevékenységet folytattak, tőkéjükkel fontos szerepet játszottak a miskolci polgárság kialakulásában. A ruthének sokkal alacsonyabb fokon álltak a társadalmi ranglétrán, elsősorban cselédek, napszámosok, kézművesek voltak.