Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1998/3-4. [antikvár]

Részlet: SISKA GÁBOR SZENT LÁSZLÓ KORÁNAK POLITIKAI VISZONYAI, TEKINTETTEL A RÓMAI EGYHÁZHOZ FŰZŐDŐ KETTŐS KAPCSOLATÁRA* 1. KÜLPOLITIKAI HÁTTÉR: EURÓPA A XI. SZÁZADBAN Szent László lovagkirály életének, azon belül annak a keresztmetszetnek a bemutatása, amely a többoldali kapcsolatokat dolgozza fel, megköveteli a korabeli Európa és Magyarország történelmi, politikai viszonyainak ismertetését, és annak az útnak az áttekintését, amit az Árpád-ház László trónralépéséig, pontosabban királlyá választásáig tett meg - bölcsességből és/vagy politikai kényszerből. Ennek - politológiai szempontból - azért van jelentősége, mert egykoron nem váltak szét oly mértékben az állam különböző funkciói, mint az utóbbi századokban. A hatalmi harcok, a belső népvándorlás, a regnum és a dukátus kialakulása, harca, az invesztitúra harc következményei, a politikailag jól megfontolt vagy épp kapóra jövő házasságok és az azok során kialakult családi kapcsolatok, a háborúk ugyanúgy közrejátszottak a szuverenitás biztosításában, mint Horvátország meghódítása. Mindehhez - természetesen - szükség volt az Egyház támogatására vagy úgy, hogy a célt támogatta vagy úgy, hogy az azt véghezvivő kellett élvezze Róma, illetve a magyar klérus bizalmát. A XI. század második felére Európában a kialakult területi viszonyok mellett a pápaság, a Német Császárság, Oroszország, Lengyelország és a Bizánci Birodalom politikai befolyásának növekedése és érvényesülése határozta meg azt a helyzetet, amelyben Lászlónak egyaránt kellett vezérnek, királynak, hadvezérnek, egyházszervezőnek, törvényhozónak és -érvényesítőnek, külpolitikusnak és bölcs magánembernek lennie. 1.1. A pápaság helyzete Ha lehetséges történelmi korszakhatárt egyetlen naphoz kötni, akkor annak az európai folyamatnak a kezdete, amivel Lászlónak szembe kellett néznie, 1046. december 25-én volt, amikor a sutri zsinaton II. Kelemen pápa III. Henriket császárrá koronázta. Ekkor a császár, mint római patrícius, megkapta azt a jogot is, hogy ezentúl ő erősítse meg a római pápát. Ezzel a jogával élt is és 1048-ban Eggisheim Brúnót, saját rokonát, IX. Leó néven a pápai trónra segítette. 1056-ban meghalt Hl. Henrik, és az őt követő * (A „Szent László lovagkirály vitézsége és a határőrizet" c. - TDK pályázaton első díjat kapott - szakdolgozatom részlete)