Magyar könyvgyűjtő 2002. május [antikvár]

A sarokban egy kartondobozon Ady neve áll. Ez a ládányi gyűjtemény alapozta meg a hangtárat. Létrehozója, Vezér Erzsébet irodalomtörténész, kandidátus, az Ady-kutatások meghatározó egyénisége egy vele készített interjúban így vallott a kezdetekről: „Az intézetben az Ady kritikai kiadását szerkesztettem, s azt folytattam a Petőfi Múzeumban. Hagytak is volna nyugodtan, de én szeretek dolgozni, és jött az az ötletem, hogy interjúkat fogok készteni. Először egy ötkilós, talán még ennél is súlyosabb magnetofonom volt. Akkor egyébként Horváth Márton volt a főigazgató, ő saját szórakoztatására vásárolta a magnót, s én aztán elkértem tőle. Emlékszem, először a Gellért szállodába mentünk, Lesznai Anna volt itt akkor utolsó előtti látogatásán a férjével, Gergely Tiborral; és ott volt Sinkó Ervin is, aki ugyancsak nagyon érdekeset mesélt. Például azt, hogy amikor tizenhat éves korában elvitte verseit Kassák Lajoshoz, akkor Kassák azt mondta, jó, jó, de hogy lehet leírni ilyen banális szót, hogy nap, írja azt, hogy kicsattanó égi nyársfa. És akkor a felesége leintette Sinkót, hogy »addig, amíg téged nem hívnak meg hivatalosan Magyarországra, addig te ne beszélj magnetofonba.«”