Bővebb ismertető
— Személyesen nem ismertem Déry Tibort - mondja Botka Ferenc -, de vonzott benne az európaisága. Amikor 1980-ban elkezdték rendezni, különböző tárakba osztani a Déry-anyagot, fölfedeztem, hogy ez a magyar írók hagyatékai közül az első öt-tíz között van, nem is annyira a nagysága, hanem a komplex jellege miatt. Sok képzőművészeti anyag is található benne, meg apróságok, amelyek szintén hozzásegítettek a szerző életének fölelevenítéséhez. Várostérképek a múlt századelőről, képeslapok európai nagyvárosokból, hátukon többnyire dátummal, amelyeket megőrzött, s ezzel is segítette a naplójegyzetek pontosítását. A kéziratok között ott vannak a noteszei, amelyekbe beleírta az összes címet, a két párizsi jegyzékben például benne van az egész korabeli szürrealista névsor. A sokrétűségből teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy olyan alkotóval állunk szemben, akit természetesen korábban is olvastam és megismerhettem, de így, a dokumentumokkal szembesülve lehetett érezni ezt a bizonyos európai levegőt, érdeklődést, amely körüllengte őt. Kezdve azzal, hogy gyerekkorában csonttuberkolózisa volt, s az 1900-as évek elején ezt a betegséget elsősorban tenger mellett és a német orvosok segítségével lehetett gyógyíttatni és kigyógyulni belőle, tehát hatévesen északi-tengeri kúrára utazott, s végezve azzal, hogy a börtönből való szabadulását követően özönlöttek hozzá a nyugati kiadványok, folyóiratok, amelyekből merítve sok mindent megírt. Miután, mint győzelmi lobogót Bécstől Párizson át Londonig és tovább körbehordozták őt, a posta a hatvanas években akadálytalanul kézbesítette számára hetente Die Zeitet, a Sternt, s mindazokat a küldeményeket, amelyeket a német nyelvterülethez, s kinti kiadójához, a Fischerhez fűződő kapcsolatai révén kapott. Az életrajzon dolgozva utánanéztem, hogy olyan különleges kiváltság volt-e ez. Természetesen soronkívüliséget jelentett, de kiderült, hogy épp attól az évtől, 1964-től kezdve ezek a lapok bárki számára hozzáférhetőek voltak a Szabó Ervin Könyvtárban vagy szállodákban.