Magyar Kultúra 1913. február 5. [antikvár]

Részlet: "Példátlanul áll Európában a tény, hogy egy erősen fejlődő országban, még hozzá oly izzó politikai harcok idején, ugyanegy párt, még hozzá katholikus párt, viselje csaknem 30 éven át azt a kormányt, melyet a nemzet akarata ruházott rá. Amióta az 1912 június 2-iki választások az ellenfél minden kétségbeesett erőlködése ellenére 10 szavazattal újra biztosították a katholikus többséget az országházban s kettővel a szenátusban, azóta újból és újból vita tárgya volt: mi lehet e fényes és maradandó győzelem voltaképeni magyarázata? A liberálisok és szociálisták leveretésük első pillanatában nem találtak más magyarázatot, mint hogy a választási megvesztegetésekre, a cselvetés és erőszak eszközeire utaltak. Meglehetősen gyenge okoskodás volt ez; maga az a néhány elszórt eset, amelyre tételüket alapították, ha igaz volna, sem magyarázná meg a szavazatok számának több mint százezernyi megszaporodását. Az ellenfél különben tnaga sem igen bízik vádjaiban, mert máskor szokásos szemrehányásait ezúttal meglepően erőtlenül és megfélemülten hangoztatta. Ehelyett főleg szociálista részen más magyarázatot kerestek: a plurális választójogot támadták meg, mint amely a burzsoáziának előnyt biztosít..."