Magyar Kultúra 1913. május 20. [antikvár]

Részlet: "Mindjárt a címben szerényen jelezni akarom, hogy ebben a közleményben számokat is talál az olvasó ; számokat, amiket a közfelfogás ridegnek, unalmasnak és száraznak talál, amik azonban a maguk ridegségében kérlelhetetlenül biztosak szoktak lenni, néha kellemetlenül igazak és leverőek, néha biztatók és bátorítók, szinte verőfényesek. A statisztika számai a legnagyobb ellenségei a nagyképűségnek, a frazeológiának ; a hangzatos, szép szólamoknak többnyire ijedten kell összerezzenniük, ha a láthatáron a statisztika számsorokkal sujtásozott, táblázatos egyenruhája megjelenik. A frazeológia, a hangzatos kultúrdicsekvés (másfelől pedig komoly kulturális érdemeknek nagyhangú lekicsinylése) nálunk eddig seholsem volt olyan biztonságban, mint a közművelődésnek elég tág mezején; igazán nagyon ideje, hogy itt rendszeres őrjáratot indítson meg a statisztika, az igazságnak ez a megvesztegethetetlen csendőrörse. Az iskolák statisztikájáról kívánok egyetmást elmondani, s néhány, a közfelfogásban elég ferdén begyökeresedett véleményt a szokástól eltérő megvilágításban bemutatni. Az alkalmat erre a magyar statisztikai hivatalnak egy most megjelent vaskos kötete szolgáltatja,'amely a magyar népoktatásügy fejlődéséről szól. Nagyon érdemes, komoly és tartalmas munka ez, bőséges anyagot nyújt — azt hiszem, hosszú időre — a kultúrpolitikának, hogy e könyv igazságai után igazodjék. Hivatalos, rideg a formája, de mégis kikívánkozik belőle két név, amelyet meg kell említenünk: az egyik Vargha Gyuláé, a statisztikai hivatal igazgatójáé, akinek égisze alatt készült az egész munka s aki munkásságában egyébként is*a frázis nélküli, nem külsőségekben gyönyörködő, hanem mélységre törekvő kultúrát szolgálja, a másik Pogány Frigyesé, aki a könyvet írta, harcos kedvű, meggyőződéssel teli s rendkívül alapos, tanult írónak mutatkozván be a nyilvánosság előtt ebben az első munkájában..."