Magyar Kultúra 1914. december 5. [antikvár]

Részlet: "Az orthodox angol nemzetgazdaságtan az egoizmus tantételére fektette a gazdasági élet tudományát. Ebben a tételben a gazdasági világegyetem megértésére époly biztos alapot vélt találni, mint a természettudomány a nehézkedés törvényében. Egy antagonisztikus elv, mely azonban époly erővel fogja körül a gazdaság bolygóit mint a centrifugális erő az égitesteket. Ha mindenki egoista, akkor a társadalom összhangja legtisztábban fog kialakulni. Legfeljebb egy kis ellenőrző apparátust kell a gazdasági mechanizmusba beilleszteni és ez a szabad verseny. Ennek a felfogásnak a doktrinérek és az empirikusok között sok híve akadt. Már azért is, mert az egyszerű elvekben van valami kápráztató, hiszen legnagyobb büszkesége lehet az emberi elmének, ha képes bonyolult, szövevényes jelenségi sorokat egyszerű képletre visszavezetni. Nem vették észre vagy nem hederítettek arra, hogy ezen tan legfeljebb egy bizonyos korszakban, a társadalom bizonyos rétegében, esetleg bizonyos átalakulási vajúdásában bírhat alappal és hogy az a társadalom, mely csupa egoistákból állana, szörnyeteg volna. Arról is megfeledkeztek, hogy a szabad verseny egy szuppozició, melyet ép a szabad versenyre törekvő társadalom csúfol meg, mely nem tud teljesen érvényesülni és hogy a mai társadalom inkább a szabad verseny ellentétét mutatja az ipar, a kereskedelem legfontosabb, legmagasabb rétegeiben..."