Magyar Kultúra 1933. március 5. [antikvár]

Részlet: "Ha Riese József szájából halljuk, hogy a nagyhatalmaknak ezidőszerint több mint 3000 bombavető repülőgépük van; ha azt halljuk, hogy ezek közül a darabonként 2200 kg súlyú bombákból egy is elegendő, hogy a bécsi Szent István-templomot a föld színéről eltüntesse és 60—80 km körzetben minden élőlényt megöljön; ha azt halljuk, hogy az 1 kg-os gyújtóbombák 2—3000 fokos hőséget képesek előteremteni, amely ellen a világ összes tűzoltósága együttvéve is tehetetlen és hogy ily bombákkal felszerelt 73 repülőgépből álló raj Berlint egy perc alatt lángba tudja borítani; ha azt halljuk, hogy az újabban feltalált gázak hatása, melyekkel a nemzetek egymás ellen operálni akarnak, százszor erősebb a sztrichninnél és hogy velük szemben nincs védekezési lehetőség: akkor, ha a szkeptikusok ellenvetéseire és kételyeire hallgatva, az adatoknak csak tizedrészét fogadjuk is el, mégis beigazolódik annak a francia tábornoknak a szava, hogy jövő háborúja nem a fölfegyverzett hadseregek küzdelme, hanem a polgári lakosság tömegkivégzése lesz». Ha pedig ez igaz, akkor felvetődik a kérdés, keresztény-e egyáltalán ma még az úgynevezett keresztény világ, mikor ilyen eszközökkel küzdenek és mondhatni irtó hadjáratot indítanak, nem pogányok pogányok ellen, nem pogányok keresztények ellen, nem is keresztények pogányok ellen, hanem keresztények keresztények, sőt, egyszerűen kivetkőzve keresztény jellegükből, nemzetek nemzetek ellen, anélkül, hogy lelkiismeretük bármikép is felszólalna ellene? Keresztény-e egyáltalán a keresztényekből álló országoknak legalább is az a csoportja, mely a világ eseményei fölött dönt vagy azoknak eldöntésére befolyással van, mely a nemzetek sorsát intézi és meghatározza a közfelfogás és a nagy nemzetközi élet irányát és mikéntjét? Keresztény-e még az a világ, amely legfontosabb cselekedeteiben, világra kiható intézkedéseiben egyáltalában nincs már tudatában annak, hogy keresztény? Nem tűnik-e fel majdnem iróniának vagy mondjuk, naivitásnak, ha Szent Pálnak nem kis megütközést eláruló szavait a mai életfelfogás szemüvegén át olvassuk: «Testvér testvérével pereskedik és pedig hitetlenek előtt! Már az is hiba, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem tűritek inkább a károsodást? Sőt, ti műveltek igazságtalanságot és okoztok kárt és ezt testvéreknek!» (1 Kor. 6., 6. kk.) Ezekből a szavakból világos lesz ugyan egyrészt, hogy az emberi gyarlóság már a kereszténység első évtizedeiben is, mikor a tűz a legizzóbb volt, megtermette a maga mérges gyümölcseit, de világos lesz másrészt az is, hogy aránylag mily ritka volt az ilyen eltévelyedés és mennyire szemben találta magát az apostol által joggal feltételezett közfelfogással, hogy ily feddést intézhetett egy egész város keresztény lakosságához..."