Magyar Kultúra 1934. december 5. [antikvár]

A közelmúlt köztudat és az ezt kitermelő, majd pedig kiszolgáló átlagos történelemszemlélet olyan szellemi diadalmenetnek látja a protestantizmust, ami alig hagyott meg katolikust. Erre vonatkozóan történetírásunk régvárt föladata, hogy tájankint megkeresse a közéleti katakombába szorított katolikusok számarányát, lappangva őrzött hitük élet jelenségeit. A katolikusság ott maradt meg nagyobb tömbökben, vagy erősebb szigetekként, ahol függetlenebbek voltak a főurak és német városok befolyásától. A szabad székhelyek (100 plébániával), a szabad jász nemzet, a palócok, Csallóköz, Mátyusföldje, Vas, Győr, Sopron, Moson magyar tömbjei, Heves, Nógrád, Jásznágykúnszolnok, Arad, Bács-Bodrog vidékei, a Mecsek völgykatlanai. A városok közül a magyar többségűek és szabadabbak: Kecskemét, Gyöngyös, Jászberény, Szeged, Szabadka, Nagyszombat, Komárom, Pécs, Nagyvárad (4000), Gyula környéke (5000), Kalocsa, Somlyó, Ecsed, Eger, Temesvár stb. Ezek a városok az egykorú, de általunk még nem rendszerezett adatok szerint vagy többséget vagy erős kisebbséget jeleznek. Sopron mellett 48 plébánia áll a századfordulón, tehát a katolikus megújulás előtt. A német városokban is lappangtak, de teljes páriasorban. Igen sok helyen templom és «patrónus» nélkül tengődtek, tehát számba sem vétettek, mint a közélet névtelenjei. Jellemző a protestáns előtörés heves és önkényes iramára, hogy a töröktől megszállott Gyöngyösön el akarták foglalni a ferencesek templomát.