Bővebb ismertető
Beke Margit szakmai életrajzaBeke Margit 1939. november 27-én született a Szatmár megyei Nagyecseden. A középiskolát Debrecenben, a Svetits Gimnáziumban végezte. 1968-ban történelem-orosz szakos tanári diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ugyanebben az évben tett örökfogadalmat a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendjében. Ezután a Svetits Gimnáziumban tanított. 1974-től a budapesti Vízügyi Levéltárban dolgozott. Teológiai tanulmányokat folytatott a budapesti Hittudományi Akadémián 1978-1981 között. 1982-ben levéltáros képesítést szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem levéltár szakán. 1979-ben az esztergomi Prímási és Főkáp-talani Levéltár vezetője, majd igazgatója lett. 1981-től 1983-ig a Főszékesegyházi Könyvtár vezetését is ellátta. Később az Érseki Simor Könyvtár vezetője is. 1994-ben kapta meg a történettudomány kandidátusa fokozatot. 1995-től a Váci Püspöki Levéltár és Könyvtár igazgatója (1998-ig), 1996-tól az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ könyvári és levéltári referense 2005-ig. 1995-től az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottságának elnöke. 2008-ban nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.1994-ben a Komárom-Esztergom Megyéért Díjjal, 1996-ban a Pauler Gyuladíjjal, 2001-ben a Kormos László-díjjal tüntették ki. A Strigonium Antiquum (1992) és a Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis (2001) sorozat elindítója, egyúttal szerkesztője. 2007-től részt vesz a Magyar Sión folyóirat szerkesztésében. Tagja volt az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Magyar Enciklopédia Munkaközösségnek, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Egyesületnek, a Balassa Bálint Egyesületnek, az azóta megszűnt Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány kuratóriumának, valamint a Magyar Levéltárosok Egyesületének. A Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesületének alapító, később választmányi tagja.Számos tudományos publikációja közül kiemelkedő jelentőségű: A Prímási Levéltár nemesi és címeres emlékei (Esztergom 1995, 2. kiad. Budapest 2010);ití',.