Magyar Sion 2020/2. [antikvár]

¦ ¦¦ KOVÁCS ZOLTÁN A IL Vatikáni Zsinat utáni eszkatológia a szentszéki dokiimentiimok fényében L Bevezetés A végidei eseményeki^e, az emberi személy és a teremtés végső sorsára vonatkozó kérdések a 20-21. század hívő és nem hívő emberét is aktívan foglalkoztatják. A különféle újszerű vagy annak ható elméletek, az egzisztenciális útkeresés, személyes vagy közösségben megélt válsághelyzetek új és új felvetéseket fogalmaznak meg az emberben. Releváns kérdés az is, hogy az Egyház kétezer éves tanítása kielégítő módon tud-e irányt mutatni a végső soron - kimondva vagy kimondatlanul - Istent kereső ember számára. A nyugtalanság mélyén természetesen messze nem a kinyilatkoztatott igazságok tartalmi „elégtelenségét" kell fehételeznünk, hanem a mai ember életének, gondolkodásnak megfelelő formákban, hangsúlyokkal továbbadott hittartalom iránti egyre növekvő igényt. A korábban virágzó képek, szimbólumok, érvelések már egyáltalán nem biztos, hogy elégségesek. A Szentszék - a teológusok munkájának köszönhetően - ezt felismerve a II. Vatikáni Zsinatot követő évtizedekben az eszkatológia terén is igyekszik megújult gondolkodás- és beszédmódban kifejteni mindazt, ami a Szentlélek vezetésével e diszciplínát illetően tanításában a mai napig kikristályosodott. A kortárs eszkatológiai érdeklődés tehát nem új ismeretanyagot füz az teológiatörténet évszázadain keresztül kiforrott tanításhoz, hanem megújult szemlélettel közelíti meg azt. A II. Vatikáni Zsinat nem mélyed el behatóan az eszkatológiában, a Lumen gentium konstitúció' VII. fejezete is viszonylag szűkszavúan szól róla az Egyház végső perspektívájaként, melyet azonban közösségi szemlélettel közelít meg a „klasszikus" hármas tagozódás szerint, utalva az Egyház meg- II. Vatikáni Zsinat, Lumen gentium konstitúció (1964. nov. 21.) [a továbbiakban: LG], in A IL Vatikáni Zsinat dokumentumai (Budapest, Szent István Társulat, 2007) 141-207.