Magyar Sion 2021/1. [antikvár]

¦ ¦¦ KOVÁCS ZOLTÁN A lí. Vatikáni Zsinat utáni eszkatológia a szentszéki dokumentumok fényében 11. Bevezetés A kortárs eszkatológiai érdeklődés nem fűz új ismeretanyagot a teológiatörténet évszázadain keresztül kikristályosodott tanításhoz, hanem megújult szemlélettel közelíti meg azt.' Mint tudjuk, a 20. század második felének teológiájában egyre határozottabb tónussal jelentkezik az egyháztan és az antropológia, melyek újabb és újabb kérdéseket támasztanak a teológia egyéb diszciplínái felé is. A gyakorlati élet is hoz egyre mélyebben megválaszolandó kérdéseket a megholtak sorsára, a lélekvándorlás egyre terjedő elképzeléseire, az elhunytak teste iránti tiszteletre stb. vonatkozóan. A pasz-torális teológia egyes érdeklődési körei (zarándoklatok és kegyhelyek, migráció, temetési liturgia), valamint az emberiséget egyre inkább érintő és a keresztény szemléleten belül is egyre nagyobb igénnyel jelentkező teremtésvédelem témája is olyan szellemi csatornákat nyitnak meg, melyek az eszka-tológiát arra ösztönzik, hogy minél korszerűbb választ adjon korunk emberének égető kérdéseire, és segítse új szemlélettel értékelni a teremtett univerzumot, mely az újjáteremtés ígérete által szintén beteljesülésre vár. A keresztény hit elutasításával sokszor párhuzamosan virágzó mai ideológiák kihívásának erőterében élő Egyház ma különösen is hivatott számot adni arról, hogy reményének mi az alapja (vö. IPt 3,15). Fontos azonban megjegyezni, liogy a dokumentumolc szóliasználatát tekintve nem szabad radikális fordulatokat várni. Puskás Attila észrevétele szerint: „A részleges tartalmi különbségek és a terminológiai eltérések azt teszik nyilvánvalóvá, hogy a Tanítóhivatal nem ragaszkodik feltétlenül egy bizonyos teológiai gondolkodási modellhez és fogalmi készlethez, hanem nyitott a jobb és teljesebb értelmezés felé. Az is előfordul, hogy ugyanazon egyházi dokumentum párhuzamosan más-más modellt használ. így például a KEK-nek a purgatóriumról szóló szakaszai a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodásban jelöli meg a tisztulás tárgyát, míg a búcsúkról tárgyaló részben a büntetés (tartozás) és annak elengedése modelljében gondolkodik. Hasonló kettősség figyelhető meg VI. Pál Indulgentiamm doctrina apostoli konstitúciójában is": Puskás Attila, XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi" enciklikában, in Teológia (2008) 196.