Magyar Sion-Új folyam 2018/2. [antikvár]

Gaál Endre szakmai életrajza Gaál Endre 1945. december 3-án született Budapesten. Nagymaroson nevelkedett, a középiskolát az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végezte (1960-1964), teológiai tanulmányait a budapesti Hittudományi Akadémián (1964-1970). 1969. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. 1970-töl 1974-ig káplánként működött Szécsényben, ezután Strasbourg-ban folytatta tanulmányait, ahol 1977-ben doktori címet szerzett. Hazatérve az Esztergomi Szeminárium tanára lett. 1980-ban szentírástudományi vizsgát tett Rómában, a Commissio Biblica előtt. Később a szeminárium spiritu-áhsa (1979-1980 és 1982-1988), megbízott rektora (1987-1988), majd rektora (1991-1999). 1997-től az Esztergomi Hittudományi Főiskola igazgatóhelyettese, 1999-ben főigazgatója. Ugyanettől az évtől a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola főigazgatója, 2008-t61 201 l-ig pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának dékánja. 1980-ban érseki tanácsosi, később tb. kanonoki (1985) címmel tüntették ki. 1988-tól protonotárius, mesterkanonok, majd 2000-töl az Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan nagyprépostja. 1995-től az Esztergomi Érseki Bíróság bírája. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, 2007-töl a Magyar Sión folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt. Pedagógiai munkásságát Esztergom városa Majer István-díjjal ismerte el (2007). 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2011-ben Vitéz János-díjjal és Pázmány Péter-plakettel tüntették ki. 2016-tól a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem Teológiai Karának örökös tagja. Tanári feladatait élete utolsó napjáig ellátva, hosszan tartó betegség után 2018. szeptember 20-án hunyt el Esztergomban. Tudományos munkáiból: A szentség fogalma az Ószövetség történeti könyveiben (Budapest 1972); Magnificat, in Gyermekségtörténet és mario-lógia (Szeged 1997); A diakónus az Újszövetségben, in Jeromos füzetek (1997) 28/9-16; A Jónás Könyve jelentősége a Bibliában. Babits Mihályra emlékezve, in Babits Mihály és korának eszmeáramlata (Esztergom 2001) 21-27; Saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, in 145