Magyar Tudomány 1981. január-december I-II. [antikvár]

Részlet: A TUDOMÁNY ÚJAT TEREMTŐ HIVATÁSA* Társadalmi-gazdasági fejlődésünk minden szakaszában kiemelkedő szerepe van annak a munkának, amelyet a tvjdomúny művelői végeznek. Most, amikor az aktuális társadalmi-gazdasági feladatokra fokozott figyelmet fordítunk, világosan látnunk kell, hogy az eredményesebb munkához minden eddiginél jelentősebb mértékben szükséges a tudomány művelőinek alkotó közreműködése. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fejlett ipari országokban a gazdasági növekedés visszafogottsága mMlett is jelentős erőforrásokat koncentrálnak a kutatásokra, mivel a gazdaság szerkezeti átalakítása, a termékek versenyképessége, minősége, használati értéke, az előállítási költségek csökkentése mind-mind erőteljesen függ a kutatás és műszaki fejlesztés színvonalától, a felhasználható kutatási potenciál fejlettségétől és rugalmasságától. Gyakran felteszik nálunk a kérdést: mit adott a tudomány e hazának ? A válasz, amit hallunk, nem mindig megnyugtató. Űgy vélem, hogy tiszta lelkiismerettel mondhatjuk: sokat adott, de talán nem eleget; s amit adott, azzal nsm mindig jól sáfárkodtunk. Valóban, a hazai tudomány munkásainak eredményei számos területen, főként az alapkutatásokiban és egyes alkalmazásokban kiemelkedőek. Most azonban arra van szükség, hogy ezek és az ez utáni eredmények társadalmigazdasági haszonná váljanak. Ebben a „haszonná válásban" tapasztalhatjuk, hogy a hazai kutatómunka hatékonysága általában kisebb a szükségesnél és tálán a lehetségesnél is. Ha az okokat vizsgálni kezdjük, mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, hogy a kutatás társadalmi-gazdasági hatékonyságát leginkább a termelés-értékesítés és a kutatás-fejlesztés közötti, közvetlen, folyamatos, megújulásra képes közös érdekeltség lazasága vagy hiánya korlátozza. Ezért a tudomány társadalmi hasznosságának fokozása érdekében egyrészt a termelő-értékesítő szervezeteket olyan valóságos gazdasági környezetbe kell helyeznünk, amely megteremti az objektív szükségletet a kutatás és fejlesztés hazai és külföldi eredményeinek felhasználására; másrészt a kutató-fejlesztő intézeteket kell olyan helyzetbe hoznunk, amelyben érdekeltségük az eddiginél sokkal szorosabban csatolja tevékenységüket a termelő-értékesítő szférához. Tisztában kell lennünk azzal, hogy valami lehet tudományosan új, izgalmasan érdekes, azonban igazán csak akkor hasznosulhat, ha arra a termelő-értékesítési rendszer jövedelmező működéséhez az adott helyen és az adott időben szükség van, és rendelkezésre állnak azok a szakemberek, akik az eredmény elsajátításához, hasznosításához kellő szakképzettséggel és széles látókörrel rendelkeznek. Éppen ezért a kutatás társadalmi-gazdasági hasznosságának fokozásában nagy fontossága van annak, hogy erősödjék a kutatás és a szakképzés közötti kapcsolat, mivel az új iránt fogékony, alkotó munkára nevelt, nagy műveltségű szakemberek nélkülözhetetlenek a széles értelemben vett innováció megvalósításában. A Magyar Tudományos Akadémia intézeteiben a hazai kutatási potenciál * A Közalkalmazottak Szakszervezetének IX. kongresszusán (1980. november 1 — 2.) elhangzott felszólalás alapján. 1 Magyar Tuiiomány 1981/1 1