Bővebb ismertető
A mágnesség vonzásában
ELŐSZÓ
Szabados László
az MTA doktora, tudományos tanácsadó MTA Qillagászatí és Földmdományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
[email protected]
A mágnesség a természeti kölcsönhatások egyike, de általában nem is mdatosul az emberben, hogy univerzális jelenségről van szó. A gravitációt érzékeljük, hétköznapi hatásait látjuk, míg a mágnességét nem érezzük, természetes hatásait pedig csak ritkán tapasztaljuk (például az iránytűvel történő tájékozódás során). Nagyfokú leegyszerűsítés az, ha a mágnességét csupán az állandó mágnesek anyagára jellemző tulajdonságnak tartjuk.
A mágnességét az elektromos térben mozgó részecskék keltik. A mágneses mezőt a fliucussűrűséggel lehet jellemezni, aminek mértékegysége a tesla (iT = i Vs/m"^). (Korábban a gauss volt használatban mértékegységként, I gau5s = lo"'* T). A mindennapi nyelvben használt térerősség szó tehát nem a megfelelő kifejezés a mágnesség mértékére.
A mágneses fluxus sűrűsége a természetben tág határok közé eshet: a föidmágneses mező esetében 0,00005 X a közönséges hűtőmágnesekre 0,01 T jellemző, az MRI-
vizsgálatoknál pedig 20 T fluxussűrűségű mezőt alkalmaznak. Laboratóriumokban ermél jóval erősebb mágneses mezőt is elő tudnak állítani. Az égitestek világában pedig szélsőségesen erős és gyenge mágnesezettségű környezetek egyaránt előfordulnak.
A makroszkopikus világ mellett a mág-nességnek jelentős szerepe van a mikrovilágban is. Ez az elmúlt évtizedek fizikai és kémiai kutatásainak egyik nagy horderejű felismerése. Az itt közreadott cikkgyűjteményhez igyekeztem úgy válogatni a témákat, hogy a mágnesség egymástól minél távolabbi területeken történő használatai is terítékre kerüljenek. Köztudomású, hogy a mágnesség kétarcú: egyaránt lehet vonzó és taszító. Némelyik tanulmányban a téma kifejtésének megértése egyfajta szellemi erőpróba lehet a természetmdományok terén nem jártas olvasó számára. Mindazonáltal azt remélem, hogy a mágnesség vonzó jellege ezen cikkek olvasásakor nem vált át taszítóvá.