Magyar Tudomány 2015/3. [antikvár]

Magyar Tudomány • 2015/3 A kopernikuszi fordulat fél évezred távlatában A fenti címmel szervezett konferenciát 2014 novemberében az MTA BTK Filozófiai Intézete. Az alábbi két írás az ott elhangzott előadások szerkesztett változata. MIÉRT HELYEZTE KOPERNIKUSZ A NAPOT A KÖZÉPPONTBA? Kutrovátz Gábor PhD, egyetemi adjunktus, ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék [email protected] A modern tudomány kialakulásához vezető folyamatban, az ún. tudományos forradalomban meghatározó szerepet játszott a 16. századi lengyel-porosz tudós, Nicolaus Kopernikusz csill^ászati hipotézise. A hipotézis szerint az égitestek mo2gásának középpontjában nem a Föld áU, mint ahogy azt a korábbi csillagászati hagyomány uralkodó elképzelései vallották, hanem a Nap - ezért Kopernikusz hipotézisét heliocentrikusnak nevezik. Ez az elképzelés döntően befolyásolta a mdo-mányok későbbi fejlődését, ugyanis olyan elméletek kidolgozását ösztönözte (Johannes Á^ib-bolygómozgás-törvényeitől Giordano Bruno kozmológiáján és Galileo Galilei mechanikáján keresztül IsaacNewton fizikájáig), amelyek alapvetően m^Jiatározták a modem tudomány arculatát. Mi sem mutatja jobban ezt a hatást, mint az, hogy a mdományos forradalmat sokan éppen az 1543-as évtől, Kopernikusz nagy csillagászati munkájának, a De revolutionibus orbium coelestium-nsk (Az égi pályák forgásáról) a megjelenésétől datálják (lásd például a Wikipedia angol és magyar nyelvű vonatkozó szócikkeit). Ugyanakkor ez a forradalmi elgondolás csak lassan, generációkkal Kopernikusz után vált általánosan elfogadottá. Ebben nemcsak az játszott szerepet, hogy a napközéppontú csillagászat elfogadása szükségessé tette a fizika alapfogalmainak újragondolását (hiszen az arisztotelészi-középkori fizika számos elve