Magyar Tudomány 2016/7. [antikvár]

A nyelvtíddomány technológiai evolúciója BEVEZETÉS Kenesei István a nyelvtudomány (MTA) doktora, MTA Nyelvtudományi Intézet [email protected] Az intézményes nyelvmdományt közhelyszerűen a szanszkrit nyelvet a latírmal és a göröggel rokom'tó William Jones (1746-1794) az akkori Calcuttában (mai nevén Kolkatában) 1786-ban tartott előadásától eredeztetik Az ennek nyomán kialakult történeti és összehasonlító nyelvészet eszköztára jószerivel a papír és a ceruza volt. Ha pedig még hozzávesszük a Jonest jó másfél évtizeddel megelőző (egyébként inkább csillagász) Sajnovics János (1733-1785) és az őt követő nyelvészeknek a finnugor nyelvrokonság kutatásához szükséges felszerelését, legfeljebb a sítalpakkal egészül ki az előbb említett eszköztár, s ez a helyzet a 20. század elejéig alig változott. Ezzel szemben a természetrndományok mindig is eszközfü^ők voltak Jóllehet már az ókorban is megfigyelték az égitestek mozgását, és ebből értékes következtetéseket vontak le, az aklcor felállított elméletek jobbára spekulatívak voltak, s nem tapasztalati, kísérletes alapokon nyugodtak Az „új mdomány" Francis Bacon (1561-1626) és Galileo Galilei (1564-1642) által lerakott empirikus fundamentumai kritikus módon és mértékben tá- maszkodtak már a mai értelemben is műszereknek nevezhető tárgyakra. A hollandok által földi messzelátásra kialakított (lencsés) távcsövet például Galilei használta először az égitestek megfigyelésére, felfedezte segítségével a Jupiter holdjait, a Hold domborzatát, s ezzel létrehozta a modern csillagászatot. Az első természetmdomá-nyos akadémia, a Royal Sodety már egy évvel a megalapítása után kinevezte a „kfeérletek kurátorának" a sok mindenhez értő Róbert Hooke-ot (1635-1703), hogy megfelelő gondoskodás történjék a kísérletekhez szükséges eszközökről. Isaac Newton (1642—1727), ugyané társaság első elnöke pedig megalkotta a tükrös távcsövet, amit a fényképezés lehetőségével kiegészítve az optikai teleszkópok különféle típusai követtek a 20. század közepéig, amikor a nem látható jelek tartományában működő (rádió-, infravörös-, ultraibolya, röntgen-, gamma-) távcsövek, valamint a világűrbe telepített eszközök jelentkezésével, s ezzel párhuzamosan a számítógépek ugrásszerű fejlődésével a csillagászat gyökeresen átalakult.