Marana Tha 1997. január-február [antikvár]

: MARANA THA;MARADJATOK MEG ^^e-RB-rnymi SZERETETEMBEN! , ^^^^^^ Í!^ fi Mid) BUDAPEST SPORTCSARNOK, 1996 SZEPTEMBER 21. 2. RÉSZ Pünkösd napján Péter apostol saját nyelvén, galileai tájszólásban beszélt, ám mindenki, aki jelen volt, a saját nyelvén hallotta. Itt is ez történik! Én beszélem a magam nyelvét - az olaszt - és ti mind magyarul halljátok. A különbség azonban az, hogy Pünkösdkor ezt az egész munkát a Szentlélek végezte el, most pedig Tamás atyát és engem is megdolgoztat.Egy ilyen tartalmas délelőtt végén biztosan fáradtak vagytok, ezért most nem egy újabb tanítást fogok elmondani, hanem személyes tapasztalataimat szeretném megosztani veletek arról, hogy hogyan vezetett el engem az Úr az új Pünkösd" megtapasztalására. Ezt azért is adom át nektek, mert a saját tanúságtételem elmondása Isten dicsősége.Jézus egy napon meggyógyított egy beteget és azt mondta neki: menj és mondd el mindenfelé, hogy mi mindent tett veled az Clr! Tehát amikor mi elmondjuk saját tanúságtételünket, Jézus szavának engedelmeskedünk.Kapucinus szerzetes papként a milánói katolikus egyetemen tanítottam. 1975-ben hallottam először az imádság új módjáról. Valaki - akinek lelkivezetője voltam - elmesélte, hogy részt vett egy lelkigyakorlaton, ahol olyan emberek is voltak, akik újfajta módon imádkoztak: fölemelték a kezüket, tapsoltak és olyannak tűntek, mint akik örömmel és buzgósággal vannak telve. Én akkor úgy tettem, ahogyan azóta is nagyon sok pap tesz. Azt mondtam ennek az asszonynak, hogy többet ne menjen el oda. Lassacskán azonban mégis kezdtem megismerkedni ezzel a jelenséggel, a Szentlélekben való megújulással.Mivel éppen a keresztény ókor történetét tanítottam, meglepetéssel vettem észre, hogy azok a dolgok, amikről beszéltem és amiket a megújulásnál láttam, pontosan megegyeznek azokkal, amelyek az apostolok idejében történtek. Ám volt néhány dolog, ami zavart, például a nyelveken szólás és hogy túl sokszor hangzik el az, hogy az Úr azt mondja nekem".Ezekből az elsö időkből visszaemlékszem egy kis történetre. Elvittek egyszer ezeknek a testvéreknek az összejövetelére. Úgy éreztem, hogy az a légkör, amiben egymással találkoztak, elektromossággal van töltve. Haarról szeretnék valamilyen képet alkotni, hogy hogyan érezték magukat az apostolok Pünkösd napján az utolsó vacsora termében, akkor erre az eseményre gondolok vissza.Következett a szentgyónások ideje. Én, mint pap gyóntatni kezdtem és mély benyomást tett rám, hogy olyan szentgyónásokat hallottam, amilyeneket azelőtt sohasem. A bűnöknek olyan mélységű megbánásával találkoztam, amit azelőtt nem tapasztaltam. Az emberek szíve megváltozott, a szentgyónás valóban újjászületést eredményezett. Akkor azt mondtam magamban, hogy ezt csak Isten tudja megtenni. Ám abban az időben engem még úgy ismertek, mint a megújulás üldözőjét, és nem mint a támogatóját. Amikor gyóntatni mentem, tudtam, hogy azok, akik ezt a találkozót szervezték, beszélni fognakazokkal,akikmögöttem vannak. Próbálták odaküldeni óket más papokhoz, mondván, hogy ne menjetek ahhoz a paphoz, mert nem közülünk való".Most közétek tartózom!1977-ben valaki négy jegyet ajánlott fel teljesen ingyen az Amerikai Karizmatikus Megújulás Kongresszusára. A négy jegy közül az egyiket nekem ajánlották fel. Más okból is Amerikába kellett volna utaznom, így örömmel fogadtam el a lehetőséget. 40.000 fős találkozó volt, ahol a résztvevők fele katolikus, fele pedig más, keresztény valláshoz tartozott. Én, mint megfigyelő voltam ott Néhány dolog nagyon megragadott, másokat viszont elutasítottam. Emlékszem, egy este, amikor valamennyien a stadionban voltunk, a megújulás egyik legrégibb vezetője vette kézbe a mikrofont és beszélni kezdett Ezt a próféciát mondta:Ti, püspökök panaszkodtok, hogy Krisztus teste meg van töretve, meg vanosztva. Ti, papok panaszkodtok és sopánkodtok, hogy a Fiú teste rneg van töretve. Ti, laikusok sírtok és panaszkodtok, hogy Krisztus teste meg van töretve."Ekkor láttam, hogy a körülöttem lévő emberek egymás után térdre hullanak, mígnem az egész stadion egy