Mária-Kongregáció 1911-13/1-10. szám [antikvár]

Részlet a Mária-Kongregáció V. évf. 1. számából: A diadalmas zászló A történelem nem egy hadvezéri lángészt ismer, akinek zászlajához mintegy oda volt láncolva Victoria istenasszony nászajándéka, a győzelem. A Hunyadiak, Tillyek, Nagy Napoleonok zászlaja éveken, évtizedeken át zavartalanul aratta a diadalt. Végül azonban mindegyiknek leáldozott a szerencsenapja: az egyiket Várna, a másikat Breitenfeld, a harmadikat Lipcse és Waterloo törtle le. Egy halandó sem vitte sírba zászlaját vérfolt és megalázódás nélkül. Mi ismertünk egy zászlót, mely nem esett el s nem hajolt meg soha. Habfehér a selyme, liliomos a mezője s egy gyenge Szűz az, aki lobogtatja. És a zászló évszázadja, évezredje már, hogy fennen leng a nap fényében s ma is époly tavasziasan tiszta, époly szennytelenül ragyogó, mint mikor Isten a stántipró szűzleány kezébe tette.