Mária-Kongregáció 1913. szeptember-1914. június [antikvár]

VII. évf. 1. szám 1913 szeptember Mária. Kongregáció Megjelen minden hó elején, kivéve júliust és augusztust. Előfizetés: tömegesen rendelve (20 pld.) egy évi 1 kor., külön rendelve 2 kor, A Prézes című melléklappal együtt 4 korona. Szerkesztőség, kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapest, VIII., Mária-utca 25. sz. Ki kell göngyölni azt a zászlót! . . . Hetedízben áll ki a síkra kis közlönyünk, a Máriás csapatok követe, hogy az új szorgalmi év kezdetén megfújja a riadót, a „fehér seregek" zászlódalát és sorakozásra intse a Nagyasszony tisztelőit. Hetedízben néz körül a négyfolyamos tájon s keresi a megértőket, a jobb és tisztább életideálok után áhitozókat, a fehér lelkeket és acélos, erős, akarni tudó sziveket. Azokat, akik szeretik a Szép Szeretet Anyját és akiket az ő nemes, felemelő szeretete kalauzol a krisztusi élet, a keresztény tökéletesedés és apostolkodó, tevékeny vallásosság útjain. És a kis hírnök szava hallatára újból meg-megrezzennek a pihenők s talpraserkenve, innen is, onnan is egyre többen felelik örvendező szívvel : „Itt vagyunk, jövünk." Harcedzett, viharokat látott férfiak, kiknek homlokán nagy problémák komolysága és nagy megoldások derűje honol és az élet kálváriáján megkomolyodott matrónák csakúgy, mint deli, tüzes, tudni és élni kívánó ifjú leventék és szendeszemű, tisztaszivű, üde, érintetlen leányok „Omnes isti congregati sunt, venerunt tibi" — mind-mind kis csapatokká, „kongregációkká" tömörültek s jönnek vidám, bízó léptekkel a Mária-zászló alá, hogy lerázzák szemükről az álmot s leikükről a nyár tespedő szünetelését és ragyogó tűzvonalakban sorakozzanak a Nagyasszony lobogói köré. Csak így, csak így, drága Mária-társak! Ki kell göngyölni azt a zászlót! És sokasítani a népet a zászló alatt! És edzeni, oktatni, iskolázni, tökéletesíteni magunkat tovább, hogy diadallal megvívhassuk az Úrnak harcait! És bízni nagyon, bízni rendületlenül a Nagyasszony segítő kezében, aki mindenkor diadalra vitte azokat a zászlókat, melyeken az ő csillagkoszorús képe tündöklött! Mert bármily szépen fejlődött is ügyünk eddig, drága Máriatársak, azért a megelégedett szünetelésnek, az ünneplő kézölbe- l