Mérleg 1984/4. [antikvár]

ERRŐL A SZÁMUNKRÓL Huszadik évfolyamunk záró számában „Pró és kontra" rovatunkban időszerű témával foglalkozunk, a felszabadítás teológiájával. Ezt az irányzatot a Hittani Kongregáció útmutatása állította az érdeklődés homlokterébe. Dossziénkban állást foglalunk, szinte szó szerint közöljük Joseph Ratzingemek, a kongregáció bíboros prefektusának a tanulmányát, amelyből megismerhetjük a római útmutatás hátterét és indító okait, majd szemelvényeket közlünk az instrukcióból és a visszhangokból. Meggyőződésünk, hogy az útmutatást a nyugati hírközlő szervek és nyomukban más lapok is félreértették és félremagyarázták. Félreértésekre többek között az is okot adott, hogy az instrukció nem nevezi meg az általa kifogásolt irányzatok képviselőit. Hangsúlyozzuk, hogy ebben az esetben nincs szó egyetemes zsinat vagy a pápa tévedhetetlen és feltétlenül kötelező tanításáról, csupán az Apostoli Szék egyik fontos hivatalának a szentatya által jóváhagyott és ezért a teológiai értelmezési szabályok szerint figyelemreméltó útmutatásáról. Tavaly emlékezett meg az irodalmi világ Franz Kafka születésének századik évfordulójáról. A megjelent írások között kimagaslik Curt Ho-hoff, író és kritikus tanulmánya, amelyben az oxfordi Kafkakutató, Malcolm Pasley új értelmezését ismerteti. Ez az új és egyre inkább elfogadott értelmezés megcáfolta az eddigi Kafka-filológiát és -spekulációt. Eszerint nem állja meg a helyét Kafka műveinek keresztény vagy zsidó vallási értelmezése, de történeti-politikai interpretációja sem. Kafka csak önmaga megvalósítását kereste — az írásban. „Távlatunk" rovatunk második tanulmányában Giovanni Ulliana, thaiföldi misszionárius a buddhizmus megértéséhez igyekszik elvezetni. Végkövetkeztetése úgy hangzik, hogy a buddhista ember „természettől fogva keresztény" (naturaliter christianus). A buddhizmussal már többször foglalkoztunk, előző számunkban is. Érdeklődésünket az magyarázza, hogy a keresztény és nem keresztény szekták térhódítása után most a buddhisták fokozottabb misszionálását észleljük nemcsak a nyugat-európai országokban, hanem a magyarság körében is. Reméljük, hogy olvasóink kedvezően fogadják Luigi Bini jezsuita, neves filmkritikus nyilatkozatát a filmművészet mai állásáról.