Mérleg 1986/2. [antikvár]

Részlet: E SZÁMUNKRÓL JELENTŐS évfordulók és események állnak új számunk gyújtópontjában. Most is a két évtizeddel ezelőtt befejeződött II. Vatikáni Zsinat inspirál bennünket, és nemcsak a jellegzetesen ellenreformációs spanyol katolicizmus megújulásának a bemutatásánál (Walter Repges tanulmánya). „Szemle" rovatunkban ismertetjük a nyolcvanéves Hans Urs von Balthasar újabb teológiai szintéziskísérletét, vezető tanulmányként közöljük a hetvenötéves Piet Schoonenberg SJ alapvető tanulmányát Istenről. Megemlékezünk a száz éve elhunyt Victor Hugóról (Pierre de Boisdeffre írása) és az egy évszázaddal ezelőtt született François Mauri-acról (első könyvismertetés). Lerójuk előttük tiszteletünket, és bemutatjuk, hogy mit jelentenek a mai ember kérdéseinek megválaszolásánál. A MODERNSÉG iránti fogékonyságunkat veszélyeztetik tudományostechnikai világunk újabb kudarcai, ezekről szól első jegyzetünk „Védőbeszéd a technika és a tudomány mellett" címen. TÖRTÉNELMI jelentőségű esemény volt április 13-án II. János Pál pápa látogatása a római zsinagógában az egykori gettó szívében, amiről a hírközlő szervek részletesen beszámoltak (vő. Új Ember, 1986. április 27.). A megható ünnepségen, amely kínosan elkerült minden közös vallási szertartást, a Szentatya elmondta, hogy már régóta gondolt egy ilyen látogatásra. Rámutatott arra, hogy bár az elmúlt korok szellemükben különböztek az egyenjogúság lassan megérlelődött mai korszakától, a zsidók megkülönböztetése, korlátozása és elnyomása végtelenül sajnálatos jelenségek voltak. A zsinat szavaival újra élesen elítélte az antiszemitizmus minden megnyilvánulását és a zsidó nép tömeges lemészárlását a 2. világháborúban. Vázolta azt az utat, amit a katolikus egyház a zsinat óta „közös szellemi örökségünk" (vő. Mérleg, 1985/2. 108-110.1.) teljesebb elismerése érdekében megtett, bár ennek az útnak még mindig csak az elején vagyunk, hiszen még fel kell oldanunk a minket elválasztó előítéleteket, árnyaltabb formáiban is. Az emberiség szolgálatában az újra felfedezett testvériség jegyében együttműködésre buzdította a tízparancsolat etikájának hirdetőit, és kifejezte készségét a római helyi (katakombák körüli?) problémák közös megoldására. Mégis, ha mint Ábrahám leszármazottai testvérek vagyunk, miként váltunk egymás gyűlölt ellenségeivé? Erre a kérdésre válaszol kendőzetlenül Józef Niewiadomski, bizonyítva e téren is megtérési szándékunk őszinteségét. A korra jellemző polémia és az ellenségeskedést szító egyházatyák szónoki heve sok mindent megmagyaráz, de semmit sem ment.