Mérleg 1989/3. [antikvár]

E SZAMUNKRÓL ' V T em mindig élték át olyan tisztán a franciák a „szabadság, . .N egyenlőség, testvériség" eszméit, mint a versailles-i labdajáték-házban 1789. június 20-án. Ezen a napon a rendek lelkesen egymásra találva megesküdtek, hogy inkább meghalnak, de a nemzetgyűlést nem engedik addig feloszlatni, amíg nem szavazták meg a népfelség elvén alapuló új alkotmányt. A borítón korabeli festmény fényképe látható erről a történelmi jelentőségű esküről. Új számunk időszerű fő témája a nagy francia forradalom, amelyet különböző szempontokból J.-Y. Calvez SJ, D. Roche, R. Chimelli és R. Epp tesz mérlegre. A legfontosabb kérdésünk nyilván az, hogy mit tanulhatunk azokból az eseményekből, amelyek akkor olyan mélyen megrázták az európai társadalmat és kereszténységet. Első tanulságként kínálkozik, hogy békés társadalmi és gazdasági fejlődéssel jobban meg lehetett volna valósítani Franciaországban a „szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméit, mint az erőszakos és véres forradalommal. (Ezt a gondolatot nem akarjuk általánosítani, mert pl. a 2. világháborút 50 évvel ezelőtt kirobbantó és az emberi jogokat lábbal tipró Hitler elleni katonai összeesküvést etikailag indokoltnak minősítjük.) Második tanulság, hogy egy megtépázott és megosztott egyház gyorsan talpra tud állni, ha visszanyeri szabadságát. De a francia katolicizmus hamarabb megújulhatott volna, ha - úgy mint kezdetben - elfogadja a forradalmi mozgalom keresztény ihletésű eszméit és a kölcsönös megbocsátás gyakorlásával feloldja megosztottságát. E folyamatnak igazán nem kellett volna két évszázadig tartania. E számunk másik témáját alkotják a gazdasági élet etikai kérdései, melyeket külön tanulmányban a neoliberális W. Guth és a keresztényszociális W. Kerber SJ taglal. Szemle rovatunkban a párizsi l'actualité religieuse nyomán számos francia és angolszász véleményt ismertetünk a modern gazdasági élet erkölcsi problémáiról. Számunkra a jólétet teremtő piacgazdálkodás nyilván csak úgy fogadható el, ha nem válik bálvánnyá és nem feledkezik meg szociális kötelezettségeiről. Harmadik témánkat képezi F. Morrisey OMI tanulmánya az egyházjog reformjáról, amely a jelenlegi pápaság egyik nagy eredménye. (B.J.) 241 iviV'VÜrf^ ' • . ;, ( í ' i ^ • f 1 > ( , i . I ¦ < . i ly''''