Mérleg 1991/3. [antikvár]

Tavalyi karácsonyi számunk első szalagcíme így szólt: „Vége a hidegháborúnak". Európa Alapokmányának párizsi aláírása után valamennyien derűlátók lettünk. Aztán kitört az Öböl-háború. Most pedig szomszédságunkban polgárháború folyik, s Moszkvában majdnem megfordult a demokratizálódás és megbékélés folyamata. Hazai földön egyre több akadály tornyosult elénk a piacgazdálkodásra való áttérésben. És mégis igaza volt a történelmünkben először hazánkba látogató pápának, II. János Pálnak, amikor arra biztatott bennünket, hogy a „múltat elfeledve", „az ellentéteken felülemelkedve", „siránkozás nélkül", „rugaszkodjunk neki a jövőnek" és a szomszéd nemzetekkel karöltve „építsük a közös európai házat". Külföldi gazdasági megfigyelők szerint sem alaptalan a reményünk, hiszen máris láthatók hazánkban a fellendülés első, szerény jelei. Közéjük tartozik a pápalátogatás is, melynek során II. János Pál „atyaként, testvérként és pásztorként" jött hozzánk a II. Vatikáni Zsinat szellemében, és nem a múlt díszes festményein tiarával ábrázolt, Istennek a császároknál is rangosabb földi helytartójaként, egy szerencsére idejétmúlt hatalmi egyház fejeként. Vegyük észre ezt, mert a II. Vatikáni Zsinaton - amint H. J. Pottmeyer folyóiratunknak adott interjújában elmondja - kompromisszumot kötöttek két egyházfelfogás, a kisebbségi ultramontán és a többségi közösségi ekkleziológia képviselői, ami továbbra is számos összeütközés forrása az egyházban. E vita történetét ismerteti szemlecikkében O. Köhler, ehhez kapcsolódik a száz éve elhunyt J. H. Newman bíboros arcképe is V. Conzemius tollából, valamint R. Stecher elmélkedése az 500 éve született Loyolai Szent Ignácról (a borítón az előzőnek fiatalkori képe, s az utóbbinak halotti maszkja látható). Három másik tanulmányunk az emberi együttélés ethoszát vázolja. W. Kerber a pápa Centesimus annus kezdetű legújabb enciklikáját teszi mérlegre. Mint ismeretes, a Szentatya ebben igent mond a szociális piacgazdálkodásra. P. Hünermann „a farkaskutyák évszázada" alkonyán új, emberhez méltó rend kialakulásának feltételeit elemzi, elsősorban a forrongó Szovjetunióban. R. M. Palacios tanulmányának második része a nemzeti kisebbségek előtti válaszútról szóin: önrendelkezés vagy önállóság számukra a jövő útja? Az egymással összecsapó szomszéd nemzetek nem nemzeti kisebbségek, mint az utódállamokban élő véreink. Szívleljük meg a pápa intelmét, s ne csüggedjünk el: a jónak, minden látszat ellenére, több esélye van a világban, mint a rossznak. (B. J.)