Mérleg 2005/1. [antikvár]

E SZÁMUNKRÓL A súlyos veszteségre, amelyről legutóbb értesítettük kedves Olvasóinkat, idei első füzetünkben már úgy kell visszatekintenünk, mint amely folyóiratunk történetének különösen fájdalmas tavaszát nyitotta meg. A Mindenható rövid időn belül második főmunkatársunkat hívta magához: Weissmahr Béla SJ filozófus is örökre kivált a Mérleg szerkesztőségéből. P. Weissmahr váratlanul hunyt el Münchenben, 2005. április 28-án, két hónappal Endreffy Zoltán barátunk távozása után. Jegyzetek rovatunkban közölt vázlatos életrajza csak nyomaiban képes érzékeltetni annak a spirituális, szellemi értékekben és emberségben gazdag életpályának a jelentőségét, amelynek megszakadása a Mérleg hirtelen megfogyatkozott alkotóközösségénél jóval szélesebb körben teszi pótolhatatlanná az atya és a testvér, a tudós és a társ hiányát. Következő számunkban utolsó - a Magyar Pax Romana tavaszi kongresszusán tartott - előadásának közlésével adózunk emlékének. Jelen összeállításunk sajtószemle keretében idézi fel az április 2-án elhunyt II. János Pál pápa rendkívüli alakját s az utódjára irányuló várakozásokat. Amikor Joseph Ratzinger német bíboros - szolgálatának megkezdése előtt a Hittani Kongregáció prefektusa és e tisztségében a katolikus tanítás hiteles megfogalmazásáért felelős teológus - XVI. Benedek néven a pápai trónra lépett, egyházkormányzati tevékenységét és elismert tudományos életművét világszerte kommentárok sokasága értékelte. Hozzájárulása az „igazság" fogalmának keresztény értelmezéséhez egyebek közt mértékadó hittudósokat indított állásfoglalásra: nézeteinek híveit éppúgy, mint bírálóit. Ezúttal terjedelmesebb Jegyzetek rovatunk cikke kevésbé a 78 éves főpap személyét érintő népszerű találgatásokra, sokkal inkább az eddigi munkásságával kapcsolatos információkra összpontosít. Tanulmányaink két, remélhetőleg Olvasóink érdeklődését is felkeltő témakört érintenek. „Metafizika és üdvtörténelem" című előadásában Richárd Heinzmann müncheni filozófus akarva-akaratlanul a teológus Ratzingerrel is beszélgetve jelenti ki: mivel „a kereszténység pozitív, történelmi tényen alapul" és „létezésmódja történelmi természetű", nem emelhető fel valamely „történelemfeletti igazságba". Következésképp „az üdvtörténelmi szemlélet filozófiailag le nem vezethető megértési horizontot nyit meg". Isten nem „merev, szenvedély- és szenvedésmentes lételv, hanem az élet eleven, háromszemélyű megvalósulása, melynek a szeretet a legbensőbb titka". Eltérő nézőpontból - Kari Rahner gondolatvilágához kapcsolódva - ugyancsak a „tárgyiasító Isten-szemlélet" ellen emel szót a nagy jezsuita gondolkodó tanítványa, Herbert Vorgrimler, a Münsteri Egyetem nyugalmazott dogmatika-professzora, amikor emlékezetünkbe idézi: „Isten és az emberhez méltó emberlét elválaszthatatlanul összetartozik", ameny-nyiben „az »Isten« szó önmagunkat és a valóság teljességét állítja legalábbis kérdésként« szemünk elé". - Pax Romana rovatunkban Didier Pollefeyt leuveni pasztorálteológus a Krisztusról való beszéd Auschwitz utáni lehetőségeit elemzi, nem csupán a zsidó-keresztény dialógus teológiai szempontjait követve, hanem a világért vállalt felelősség etikai közösségének távlatában is. - A Spektrum „az 50 évvel ezelőtt elhunyt mítosz", Albert Einstein világszemléletének hitbeli vonatkozásairól ad átfogó képet. A címlap archív felvételén a megboldogult II. János Pál pápa látható legközelebbi munkatársával, Ratzinger bíborossal. (M. M.)