Mérleg 2007/2 [antikvár]

KÖSZÖNTŐ agy örömmel adjuk hírül, hogy folyóiratunk alapító főmunkatársa és harminchat éven át vezetője, Boór János filozófus ez év augusztus 3-án ürmepelte hetvenötödik születésnapját. Olvasóink bizonyára e szép évforduló örömében osztozva fogadják, hogy jelen számunkat ünnepelt barátunknak ajánljuk, s elöljáróban az ő munkásságáról ejtünk néhány szót. Egy a közelmúltban rögzített interjúban János így emlékezett vissza a Mérleg kezdeteire: „1965-ben nyugati magyar értelmiségiekkel, akik mind a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalomban, a Pax Romana, a Katolikus Nemzetközi Értelmiségi Mozgalom magyar tagszövetségben dolgoztak, együtt lelkesedtem a 11. Vatikárü Zsinatért, mert ebben komoly esélyt láttunk a katolicizmus megújulására. Úgy gondoltuk, hogy egy filozófiai, teológiai és kulturális tallózó folyóiratot alapítva a zsinati teológia és más tudományok fejleményeit közvetítve, mindennemű politizálás, legfőképpen emigráns politizálás kerülésével, szellemi távlatokat nyithatunk a hazai magyar értelmiség előtt és előmozdíthatjuk az akkor még elég szűk marxista-leninista ideológia kényszerű zártságából való kiszabadulását. ( ) Én voltam kezdettől fogva a szerkesztőség titkára és ügjrvezetője (az impresszumban 1987/4. számunkig »Strohmaitn«-ként mint felelős szerkesztő Bálint Palkó László osztrák állampolgár neve volt feltüntetve), 1968-tól 2004-ig pedig a folyóirat főszerkesztője, majd főmurJtítársa. A Mérleg alapításában, ha jól emlékszem, András Károly mellett a következő barátaim játszották a főszerepet: András Károly né Mária művészettörténész; Adám György németországi katolikus főlelkész, Bárdossy Endre egyetemista, Bejczy Antal fizikus, Csabuda-Kalniczky György újságíró, Fábián Károly pap-újságíró; Morei Gyula SJ szociológus, Pfitzner Rudo//pszichoanalitikus, Szabó Ferenc SJ teológus-rádiószerkesztő, Szabó János közgazdász és Targonszki György matematikaprofesszor." Az idén a Mérleg 43. évfolyama jelenik meg. LapurJaa úgy tekintünk, mint János életművére, amely létrehozójának ígéretes tudományos pályája mellett, azt keresztezve-kiteljesítve kezdettől kiemelkedő szerepet töltött be a modernséggel párbeszédre lépő katolikus teológiai gondolkodás magyarországi megismertetésében, ugyanakkor komoly támasza volt a magyarságát, anyanyelvét és szellemi nyitottságát fontosnak és megőrzendőnek tartó emigráns magyar értelmiségnek is. A főszerkesztő szeretetteljes személyisége, szerteágazó érdeklődése, eredendően „beszélgető" intellektusa, odaadó hite és rendkívüli muíJcabírása a Mérleg általa megjelölt évtizedeiben mindvégig biztos alapként hordozta azt a felelősséget, amellyel a keresztény eszmélődés az „idők" változó - de a megújulás szükségességét sohasem megkérdőjelező - „jeleiaek" tartozik. Hálával idézzük fel János immár háromnegyed századnyi gazdag életét, Isten elevenítő áldását kérve nemcsak rá, hanem valóságos, belső (ám nem titkos) támaszára, Boór Mártára és unokákkal gyarapodó családjukra is. Szívből kívánjuk, hogy tartalmas Mérleg-számokon dolgozhassunk tovább, együtt. Változatlanul a tanulékony párbeszéd és a kritikus figyelem jegyében - ad multos annos. {A „Mérleg" munkatársai) 121 n-t:. í í.v; (¦' ft; fV'Vf ii j . I . i I '-V- i '•< ((¦ 1 1 I I ! . í , V' ; . : í . i. i i ! ¦ 11 i t ¦ M i ÍM:!'' ,:!lV.'!U^' - ! ^ 'i'V;'-: I ViWSufK 1