Mérleg 2007/4 [antikvár]

E SZÁMUNKRÓL nyu8at* kereszténység jelenkori szellemi-spirituális és r nem utolsó sorban politikai arculatát jelentős mérték-v---ben meghatározza az a (Magyarországon kevéssé nyilvános) vita, amely a II. Vatikáni Zsinat eltérő értelmezései között folyik. A megújulás első - főként az 1960-as és 70-es évekre jellemző - reformlendülete után ma egyre inkább e lendület megtorpanása érzékelhető. Ezzel párhuzamosan a vallási-felekezeti hagyományok szilárd önazonosságát hangsúlyozó, gyakran pedig szélsőséges (fundamentalista) megnyilvánulásoknak is utat engedő törekvések a világ egységesülésének sok tekintetben elbizonytalanító folyamatai közepette sikeresebbeknek tűnnek azoknál a próbálkozásoknál, amelyek hit és értelem, hagyomány és kortárs kultúra, tekintély és egyéni szabadság viszonyát a kérdezés (eredendően dialogikus) nyitottságában kívánják mérlegelni. Figyelmet érdemel tehát tanulmányaink között az amerikai jezsuita történész, John W. O'Malley írása, melynek címe túlmutat a II. Vatikánum értékelésének ismert dilemmáján. Utóbbi ugyanis nem pusztán abban áll, hogy vajon a zsinat valódi, mélyreható strukturális reformokat célzott-e meg, vagy csupán „korszerűbb" nyelven igyekezett szóhoz juttatni a szilárdnak és változatlannak tartott egyházi hagyományt. „Történt-e valami egyáltalán?" - teszi fel éles kérdését a szerző, s a válaszadást két mű összevetéséből kiindulva kísérli meg. A közelmúltban elhunyt neves egyháztörténész, Giuseppe Alberigo vezette kutatócsoport, a „Bolognai iskola" nemrég fejezte be nagy, több kötetes zsinattörténetének kiadását. E súlyos munka valódi eseményként, visszafordíthatatlan reformok elindítójaként mutatja be az 1962 és 1965 között lezajlott összegyházi tanácskozását. Ezzel szemben Agostino Marchetto, a jelenlegi hivatalos vatikáni álláspont képviselője - szembeötlően irányzatos „ellenkönyvében" - az Alberigo-csoport interpretációjának ártalmatlanítását, a zsinat és a múlt hibátlan folytonosságának bizonyítását tűzi ki célul. Itt csupán O'Malley professzor mélyreható elemzésének egyetlen megállapítását idézhetjük: aligha kétséges, hogy „a zsinat a katolikus hagyomány folytonosságába illesztendő. Történészként ugyanakkor úgy vélem, hogy az egyensúly megóvása érdekében a diszkontinuitást is mindenkor szem előtt kell tartanunk. A tényeket áttekintve nyugodtan kijelenthetjük: a zsinat szándéka bizonyosan az volt, hogy valami történjék". E kiemelkedő tanulmányhoz kapcsolódik „írások a mérlegen" rovatunkban Gárdonyi Máté szakszerű recenziója az öt kötetes, előremutató történeti vállalkozás rövid summázatáról (Giuseppe Alberigo: „Kitárni az ablakokat, AII. Vatikáni Zsinat kalandja"). Reméljük, hogy jelen számunk további publikációi is felkeltik Olvasóink érdeklődését. (M. M.) ; Ezúton közöljük olvasóinkkal, hogy a 2006. évre vonatkozó személyi jövedelmadó társadalmi szervezetek számára felajánlható 1%-ából a Mérleg Egyesület 61 011 Ft-ot kapott, amit ezúton is köszönünk. Az összeget a lap előállításával összefüggő nyomdai munkálatok költségeinek fedezésére fordítottuk. 361