Mester és Tanítvány 2004. augusztus [antikvár]

Szeretettel köszöntjük Olvasóinkat a 2004/2005-ös tanév kezdetén: boldog új évet kívánunk! A tanévnyitó hagyományosan ünnep a magyarországi iskolákban. Sokkal inkább az, mint január 1-je a civil életben. Mert ilyenkor, augusztus végén - szeptember elején nemcsak az újrakezdés kalandja teszi emelkedetté a tanító emberek hétköznapjait, hanem tanár és diák egyaránt felmelegedett szívvel köszönti újra két hónapja nem látott társait. Örüljünk hát mindenekelőtt egymásnak: kollégáknak, növendékeknek, szerzőknek, olvasóknak! És ne hamvasszák el gyorsan örömüket azok a problémák és gondok, amelyek az iskolák, óvodák és kollégiumok háza táján mostanában mind sűrűbben jelentkeznek! Hanem nézzünk szembe velük, és keressük rájuk együtt a megoldást! Folyóiratunk 3. számában ebben az irányban teszünk kezdő lépéseket. Sokféle probléma feltárására vállalkoztunk. Megoldásuk javarészt nem helyi pedagógiai kezdeményezésektől várható, hanem oktatáspolitikai szándékok függvénye. Ez a magyarázata annak, hogy miért választottuk kötetünk főcíméül az oktatáspolitikát. Az oktatáspolitikát, amit nem felkent oktatáspolitikusok "úri huncutságának" tekintünk. Hanem olyan rendező elvnek, amely számtalan cél, akarat, tudás és érdek egybeolvasztásából keletkezett. A rendezők sorában pedig - mint egy modern darabban - a hivatásosak mellett ott vannak maguk a szereplők: azaz a pedagógusok. Akik a leginkább érzékelik az örömöket és a bajokat, és többnyire ez utóbbiak orvoslásának lehetőségeit is ismerik.Mi sem természetesebb hát, mint hogy egy oktatáspolitikával foglalkozó folyóirat-számban - szakítva az unalomig bevált gyakorlata, amikor is épp hivatalban lévő oktatásügyi vezetőket szólaltatnak meg lapszerkesztők - óvónő, tanár, igazgató vagy akadémikus egyaránt megnyilatkozik a nevelés-oktatás sorskérdéseiről.