Mester és Tanítvány 2009. május [antikvár]

Gyermeket és felnőttet egyaránt izgalmas időutazásra csábító kérdés, hogy vajon hogyan éltek nagyapáink s az ő őseik? Mivel töltötték el a munka nehéz órái után megmaradt szabad idejüket, az estéket? A válasz nem nehéz. Sok más író, költő, festő mellett elég, ha csak Arany János Családi körének ma már idillikusnak tűnő képére gondolunk. Igen, a család tagjai együtt ültek a lobogó tűz körül, halkan beszélgettek, néha talán vitatkoztak, máskor csendben elmélkedtek, olykor-olykor dalra fakadtak, együtt hallgatták a befogadott vándort, könnyeztek vagy éppen derültek, mikor mit hozott a sors. De együtt, egymással és egymásért tevékenykedtek. Népdalaink és néptáncaink tanúsága szerint bár sokat búslakodtak, boldogok is tudtak lenni. Különösen a gyermekek, akiket még nem gyötörtek történelmünk sorskérdései vagy a mindennapi megélhetés gondjai, s akik örömteli hancúrozással vagy éppen a hallott történetek feletti boldog rácsodálkozással vették körül a családi kör felnőtt tagjait. Legújabb korunk gyermekei egészen másképp élnek. Saját tárgyi világ veszi őket körül: gyermekszoba, gyermekbútorok, játékok, tárgyak sokasága. No és persze mindinkább a külön televízió, a személyi számítógép. Felmérések tanúsítják, hogy közülük egyre kevesebbnek van része a családi kör !dilijében. És a felmérések arról is szólnak, hogy egyre kevesebben boldogok. Növekszik a különböző testi és lelki betegségben szenvedő, a depressziós, az agresszióba, önpusztításba menekülő gyermekek száma. Hogyan lehetséges, hogy miközben mind változatosabbá, szórakoztatóbbá válik a mindennapi élet, fogyatkozik a boldog emberek és kisgyermekek száma? A Mester és Tanítvány 22. száma erre a kérdésre keresi a választ. * Az ember élete ezernyi kapcsolat hálózatában zajlik. A családi kötelékek, a barátokhoz, munka- vagy osztálytársakhoz, szomszédokhoz, egy szóval az embertársakhoz fűződő viszonyrendszerünk olyan hálót sző körénk, amelyben saját identitásunkat és biztonságunkat találjuk meg. Igaz ez akkor is, ha olykor-olykor terhesnek érezzük egyik-másik kapcsolatunkat. Legújabb kori technikai vívmányunk, a televízió, majd a számítógép másfajta, egy virtuális kapcsolatrendszerrel egészítette ki a korábbiakat. Kezdetben valóban csak kiegészítette. Később azonban már felváltotta. A 60-as években például még összejártak a szomszédok, hogy közösen nézzenek meg egy-egy televíziós műsort, vagy lementek a kocsmába, hogy együtt nézzék meg a futballmeccs közvetítését. Az együttes élmény utáni vágy még erősen élt apáinkban. Majd szép lassan győzedelmeskedett a jólét és a kényelem. Az együttlétek és a családi programok helyett j 5. olöal e