Delta 1970, 1973 (vegyes számok, 12 db) [antikvár]

Részlet a könyvből: TERMÉSZETTUDOMÁNYOS—TECHNIKAI MAGAZIN KÉPES HlR-LAPJAI -HÉLIUM—8, - az atommagok óriása A Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő találmányi bizottság elismerő diplomával tüntette ki a dubnai egyesített magfizikai intézet, a Szovjet Tudományos Akadémia alkalmazott matematikai és fizikokémiai Intézete, továbbá a Rádium Intézet és a nagy energiájú intézet kutatóinak csoportját a hélium—8 óriásatommag felfedezéséért. Valamennyi atommag pozitív töltésű részecskékből — protonokból —, továbbá velük azonos súlyú, villamos töltés nélküli részecskékből — neutronokból — áll. Az atommagban levő protonok számától függ, hogy milyen helyet foglal el az elem az elemek periódusos táblázatán, az egyfajta kötőanyagnak tekinthető neutronok pedig az elem atomsúlyát határozzák meg. Milyen viszonynak kell lennie a protonok és neutronok között, hogy az atommag „életképes'» legyen? Hány neutront képes magához kötni egy proton? A könnyű stabil atommagokban általában 1:1 a neutronok—protonok aránya. Ha ez az arány megváltozik, radioaktívvá válik az atommag. Következésképpen a proton csak korlátozott számú neutront köthet magához. Mennyi lehet ez maximálisan? Régebben a hélium-atommagot (két proton) tekintette csúcstartónak a tudomány négy neutronjával. Jakov Zeldovics akadémikus, továbbá Vitalij Goldanszkij, az SZTA levelező tagja azonban elméleti alapon már 1959—1960-ban megjövendölte a hat neutronnal rendelkező (következésképpen 8-as atomsúlyú) szupernehéz hélium létezését. Ebben az atommagóriásban tehát valamennyi protonnak három neutront kellene magához kötnie, többet, mint minden más ismert elem atommagjában. Az elmúlt évtizedben a világ számos kutatóintézetének tudósai vetették magukat a feltételezett óriás atommag nyomába. 1961-ben a leningrádi Rádium Intézet két kutatója a magrészecskék szokatlan nyomait (feltehetően a szupernehéz hélium „névjegyét") figyelte meg a protonokkal besugárzott magemúlzióban. Minthogy azonban az alkalmazott emulzióban nem lehetett megfigyelni az elektronok nyomait, a felfedezést nem sikerült teljes tudományos hitelességgel bizonyítani. Csak 1965. október 30-án sikerült a dubnai egyesített magfizikai intézetben teljes biztonsággal bebizonyítani a hélium—8 képződését, továbbá meghatározni tömegét. Valamivel később amerikai tudósok megmérték a hélium—8 atommag élettartamát is. A szovjet tudósok felfedezése mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból nagy jelentőségű. A stabil hélium—8 létezése alapján a tudósok remélhetik a hidrogén—4 és a hidrogén—5, sőt, a „tiszta neutronanyag" előállítását is — vagyis az olyan atommagokét, amelyekben egyáltalán nincs proton, például a tetraneutro-nét, amelyben négy neutron kötődik össze egyetlen atommaggá. Gránit a Vénuszon Szovjet bolygókutatók gránitot fedeztek fel legközelebbi bolygószomszédunkon, a Vénuszon. A legutóbbi szovjet Vénusz-szonda leszállásának színhelyén olyan a felszín összetétele, mint a Föld mélyében levő kőzeteké, amelyek megszilárdultak, mielőtt m felszínt elérték volna. Ide tartozik a gránit is. A kutatók felteszik, hogy a Vénusz-gránit az eredeti olvadékból keletke- zett; ezt az olvadékot azonban megszilárdulása után szétroncsolták a nagyon forró, nagy nyomású gázok, így újra megolvadt. így Jött létre a szemcsés gránit-szerkezet, amely föld-pátot, csillámot és kvarcot is tartalmaz. Vegyileg mintegy 70 százalékban szilícium-oxidból áll. A szovjet kutatók új megállapítása valószínűsíti azt a feltevést, hogy a Vénusz felszínét vulkanikus folyamatok formálták ki. KOMPUTER TERVEZTE HAJÓ „Tarquin—60" elnevezésű új angol gyors motorcsónak áramlástani szempontból kitűnő megoldású hajótestét komputer tervezte és ugyancsak komputerrel vezérelt modellkísérletekkel próbálták ki a southamptoni egyetem vízmedencéjében. A kísérletek szerint az egy darabban kialakított, 19 méter hosszú üvegszál- betétes műanyaghajóiest a legnagyobb viharban is tökéletesen biztonságos, a legszigorúbb tengeri előírásoknak és követelményeknek is megfelel. A kövérség genetikus programja Bármilyen furcsa is: anyagcsere, fiziológia és méret tekintetében az ember nagyon hasonlít a sertésekre. Éppen ezért meglehetősen Jelentős norvég kutatóknak az a legújabb megállapítása, hogy a sertések soványsága vagy kövérsége genetikus úton meghatározott. Az oslói kórház és a norvég agrártudományi egyetem kutatói kísérleteikkel kimutatták, hogy a kövér sertések zsírja kevésbé érzékeny a zsírbontást serkentő hatóanyagok iránt, mint a sovány sertéseké. A norvég kutatók a sertések három csoportjával kísérleteztek: kövérekkel, soványakkal és ellenőrző állatokkal. A sovány sertések hátszalonnájának vastagsága 24 milliméter, a kövéreké 37 milliméter volt. Különböző takarmány-összeállításokat alkalmaztak, s úgy találták, hogy a táplálék nem befolyásolja az eredményt. A szervezetben a lipotropinok (az agy-függelékben termelt anyagcsoport) serkentik a zsírok elbomlását. A zsírelbomlás serkentése elkülönített zsírszövetekben is megfigyelhető. A norvég kísérleteknek az a megfigyelés a legfőbb érdekessége, hogy a zsíros sertések zsírja 30—40 százalékkal kevésbé érzékeny a lipotropinok iránt, mint a sovány sertéseké. Mi több, a jelek szerint olyan hatóanyag van a kövér sertések vérszérumában, amely tovább csökkenti a lipotropinok zsírbontó hatását. A kísérletekből az a tanulság vonható le, hogy a kövér sertések — és talán a kövér emberek — hízási hajlama öröklött adottságoktól is függ. Az ős-árapály meghökkentő nyomai Két és fél milliárd évvel ezelőtt a jelek szerint, 40—45 napig tartott egy holdhónap — erre a meghökkentő következtetésre jutottak ősi kövületeket elemezve a Puerto Rico-i egyetem kutatót A geofizikusok már régóta gyanítják, hogy az idők- során, lelassult a Föld, miután égitestünkről átvivődött a Holdra a szögmomentum. Ennek következményeként a Hold eltávolodott tőlünk. Az amerikai Cornell Egyetem kutatói korallkövü-letek növekedési nyomait elemezve, már évekkel ezelőtt megállapították, hogy a kambriumban, körülbelül 600 millió évvel ezelőtt 425 napból állt egy földi év. A Puerto Rlco-i egyetem kutatói az elmúlt években a pre-kambriumi időszak nagyon idős kőzeteinek kövületeit vizsgálták. A bennük levő ősi szervezetek a nap első szakaszában gyorsabban növekedtek, s növekedésük mértéke lelassult a nap második felében, éjjel. A havi holdciklust 40—45 finom növekedési vonal jelzi bennük. Hogy akkoriban hány napból állt egy év? — erre az izgalmas kérdésre a további kutatásoknak kell választ adniuk. A Puerto Rico-1 kutatók úgy vélik, hogy ebben az időszakban a Hold nem lehetett távolabb a Földtől 300 ezer kilométernél és egy-egy földi nap nem lehetett hosszabb öt óránál.