Delta 1979. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet az újságból: 1979/1. szám Visszafelé az élet fáján Rekonstruálhatók-e, újra létrehozhatók-e a kihalt állatok dezoxiribonukleinsavjuk, DNS-ük maradványaiból - például az erszényes tasmániai farkas egy mikroszkóp tárgylemezén őrzött anyagból vagy a mammut megfagyott húsának töredékéből? Elméletileg feltétlenül - állítja B. N. Veprincev és N. N. Rott, a Szovjet Tudományos Akadémia puscsinói biofizikai intézetének két kutatója. Elméletileg bármely DNS-molekula szekvenciáját meg lehet már fejteni manapság, és azután újra lehet szintetizálni. És ám jóllehet ez az elképzelés: az élet családfája egykor elszáradt ágainak újra-kihajtása egyelőre még nagyon távol van a valóságtól, már most szükség van a kihalóban-eltűnőben levő állatfajok genetikus anyagának összegyűjtésére, megőrzésére - írják a szovjet tudósok -, rámutatva, hogy már napjainkban is léteznek átmeneti eljárások ezeknek a genetikus "tervrajzoknak" egész állatokká való újraformálására. Csábító lehetőség egyszerűen a testi (szomatikus) sejtek tárolása, mert ezek a sejtek könnyen hozzáférhetők, és gyűjtésük sem ártalmas az állatokra. De jóllehet a szomatikus (testi) sejtek általában valóban tartalmazzák a teljes genetikai információt, a szomatikus anyag gyakran elbomlik, elhasad. Ezért inkább csírasejtekre van szükség, vagy egész ivarmirigyekre, ezeknek tárolására. Ezek már gyakran túlélték a kísérleti mélyhűtést és a DNS életben tartható, ha alkoholban vagy propionsavban tárolják - így nem megalapozatlan a remény, hogy a tasmániai farkas DNS-e még valóban él, létezik valamilyen kutatási anyagban.