Francia műszaki tájékoztató 1981. Különszám [antikvár]

A magyar-francia külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, különösképpen pedig a Franciaországba irányuló magyar áruexport tervezett és szándékolt fejlesztése, az olyan másodlagos kereskedelmi eszközök iránt is szükségszerűen fokozzák az érdeklődést mint a védjegy és a védjegyoltalom. A védjegy és a védjegyoltalom gazdasági és jogi természetéről ehelyütt feleslegesnek tűnik bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni. Azt azonban célszerű megemlíteni, hogy a védjegy és a védjegyoltalom funkciói a dolog természetéből folyóan több vonatkozásban másként jelentkeznek a szocialista és másként a tőkés gazdálkodás viszonyai között. Franciaország Európa egyik legfejlettebb ipari országa, témánk szempontjából pedig különösen fontosnak tűnik, hogy ez volt az az ország, amelyben az első mai értelemben vett védjegytörvényt megalkották. E két körülményre tekintettel különösen tanulságos és bizonyos tekintetben talán gondolatébresztő is lehet, ha a védjegyeknek a francia gazdasági életben betöltött szerepét, a francia vállalatok védjegypolitikáját vizsgáljuk, túllépve ezzel azokat a hagyományos kereteket, amelyek a védjegyoltalom megszerzésével kapcsolatos francia nyelvű védjegyjogi feldolgozásokat általában jellemzik. Ezen felül a francia birósági ítéletek különösen a bitorlási, utánzási, valamint törlési ügyekben szolgálnak számunkra tanulságokkal, annál is inkább, mivel az ilyen ügyekben a hazai bírósági gyakorlat igen szórványos. Ez a rövid áttekintés nem vállalkozhat arra, hogy a francia védjegyjog és a védjegyoltalom megszerzésének a törvény, a bírósági gyakorlat és a jogi irodalom által tárgyalt minden kérdését ismertesse. E szerteágazó témakörnek a következőkben csak azokat az oldalait ragadjuk meg, amelyek a magyar külkereskedelem, ill. az exportorientált iparvállalatok számára fontosnak látszanak.