Francia műszaki tájékoztató 1984/1-6. [antikvár]

Mérnöktovábbképzés a francia tapasztalatok tükrében"^ FÖLDIÁK GÁBOR "A jó pap holtig tanul" - mondja a közmondás. Ez a gondolat már közel egy évszázada beépült a polgári Franciaország társadalmi és gazdasági életébe, hiszen már a 20. század elejére kialakult a továbbképzés, a permanens képzés. E kezdeményezés keretében, a felnőttoktatás kiteljesedése révén sokan pótolták hiányzó iskolai képzettségüket, szerezték meg azokat az ismereteket, melyek első, ill. uj munkahelyük kellő ellátásához szükségesek voltak, vagy - "csak" a nagyobb tudás érdekében - egészítették ki a felsőoktatásban szerzett ismereteiket. A szórványos tevékenység az.1960-as évek végére rendeződött, majd önálló jogszabályban öltött testet: a francia parlament által 1971. julius 16-án alkotott törvény a világ első, a permanens képzéssel foglalkozó olyan magasszintü állami intézkedése, mely az elvek leszögezése mellett a jogok és kötelességek ügyében is intézkedik. A franciáknak a továbbképzésben mutatott úttörő munkája indokolta, hogy a mérnöktovábbképzéssel foglalkozó második világkonferenciát a SEFI /European Society for Engineering Education, Mérnöktovábbképzés Európai Társasága/ 1983-ban Párizsban rendezte, a francia Mérnök Kamarával és az UNESCO-val közösen /l. ábra/. A következőkben a francia tapasztalatokat, és a konferencia alkalmából a mérnöktovábbképzésről szerzett egyéb ismereteket egységes szerkezetben igyekszünk összefoglalni. A mérnökök alapképzése a különféle országokban jelentősen eltérő: diplomájuk "szintjétől" függően általában 3-5 év. Ezt követi a posztgraduális képzés, melynek során masteri, doktori, stb. oklevélhez, tudományos fokozatokhoz lehet jutni /melyek lényegében a mi szakmérnöki, szakközgazdászi, ill. egyetemi ^h BFMTTK-ban 1983. október 27-én tartott előadás alapján