Hallgatói közlemények 1999/1 [antikvár]

Részlet: HADÁSZAT Hugyik András A BIZTONSÁG ÉS A BIZTONSÁGPOLITIKA FOGALMA A „biztonság" mélyen gyökerezik az emberek tudatában és mindenféle előzetes ismeret nélkül bárki tud szinonimákat sorolni a fogalommal. Ebben a köznapi értelemben a biztonságról alkotott elképzeléseket összekapcsolják a védettség, védelem, kockázatmentesség, bizonyosság és megbízhatóság fogalmával, az önbizalom, bizalom, jártasság értelmezéssel, illetve a rendelkezésre állás, biztosítottság, előrelátás, kiszámíthatóság és fenntarthatóság gondolatkörrel. A biztonság szó etimológiailag a latin securitas szóra vezethető vissza (se= nélkül; cura=gond), egy lelkiállapotot jelöl, amely fájdalommentességével a boldog élet feltétele. Cicero így definiálja a fogalmat: „biztonságnak nevezem a bánat hiányát és ebben áll a boldog élet lényege." A gondtalanság, a gondoktól való függetlenség, szabadság érzete határozza meg a „securitas" fogalom jelentésének a Krisztus születése utáni 1. században bekövetkezett politikai tartalmú bővülését. Ezt a „Pax Romana" jelenti, az első század első felének hangulata, Augusztus uralkodásának időszaka, amelyet a politikai stabilitás, a közélet és a magánélet biztonsága jellemzett. Ehhez a kereszténység hozzáadta azt az értelmezést, mely szerint a biztonság az istenhit, a kegyelem és a megváltás következménye. A középkor biztonságfogalmát az egyének között fennálló jogviszony (hűbériség) részeként — s főként a késő középkorban — tisztán belső biztonságként értelmezték. A modern biztonságfogalom előtörténetére nézve azonban fontosabb, hogy a „serucitas" a középkorban is pozitív politikai fogalommá vált anélkül, hogy definiált politikai alapfogalom lett volna. A biztonság modern megközelítéséhez már ekkor számos alapgondolat hozzájárult. Figyelemreméltó ebből a szempontból Johannes Duns Scotus magyarázata: „A biztonságnak kettős jellege van: vonatkozik egyrészt bizonyos javak későbbi megszerzéséhez kapcsolódó várakozásokra, másrészt a megszerzett javak tartós birtoklására is." B. Spinoza megfogalmazása általánosabb, markánsabb: „A biztonság az az öröm, amely egy későbbi, vagy már elmúlt dolog ideájából fakadt, amely dolog esetében az ok céllá emelkedett." A XVI. században az európai fejedelemségek uralkodóinál központi kérdéssé vált a politikai hatalom megszerzése és megtartása, illetve ezen uralom 7