Honvédségi Szemle 1985/11. [antikvár]

Részlet a műből: HIVATÁS - KÖZÉLET URBÁN IMRE alezredes Kötődés a csapathoz és a helyőrséghez Szívesen olvasom el a Honvédségi Szemlében azokat az írásokat, amelyek a hivatásos állomány helyzetével foglalkoznak. Az utánpótlás, a pályára irányítás és pályántartás valóban komoly gond, amelyet mi is érzékelünk. Az írások figyelemre méltóak és sok következtetésre adnak lehetőséget, azonban az is kitűnik, hogy a gondok megoldását a cikkírók többsége elsősorban a felsőbb szervektől várja. Kétségtelen, bokros teendőik lehetnek a katonai pálya presztízsének, vonzerejének helyreállításában, a helyzet javításában. Itt jegyezném meg, hogy ideje volna már a sokat emlegetett presztízs fogalmának értelmezését is napirendre tűzni. Tisztázni, mit rejt magában ez ,az .agyonismételt és minduntalan használt kifejezés, és azt is, hogy milyen tényezőktől függ általában, s főként itt és most valamely foglalkozási ág, réteg, csoport, szervezet, stb. presztízsének mértéke. Bizonyos, hogy a hadseregben a beosztások, a rendfokozatok, a szolgálati viszonyok, a munka- és életkörülmények határozzák meg alapjaiban a pálya vonzását, a pályán maradást és a hivatáshoz való kötődést. Nagy jelentősége van annak, hogy melyik helyőrségben, milyen közösségben, milyen szolgálati és életkörülmények között kell élni, dolgozni. Ebben meghatározó a helyőrség, hogy az milyen feltételeket biztosít a családoknak, milyen a viszony a katonák és a lakosság között, s milyen az egység belső élete, milyenek az emberi viszonyok. Ezekről kívánok néhány tapasztalatot közreadni. A helyzet lehet kedvezőbb vagy előnytelenebb mint nálunk, de az illetékesek sokat tehetnek azért, hogy a hivatásos állomány a pályán maradjon. (A felfelé mutogatásnak nem vagyok híve, de gondolom, hogy ami a mi esetünkben objektív helyzet, az nem biztos, hogy a felsőbb vezetésnél is az. Ha pedig ott nem az, akkor meggyőződésem, hogy a maguk területén megteszik azt, amire lehetőségünk van.) Helyőrségünk a ma mintegy 30 000 lakosú Kiskunhalas fejlődő, napról napra változó arculatú alföldi kisváros. Virágzó termelőszövetkezetei, és az egész táj életét átformáló állami gazdaság mellett több gyáripari egységgel is rendelkezik, melyekben a foglalkoztatottak száma egyenként eléri vagy meghaladja az 1000 főt. A város ipara 7000 embernek nyújt jövedelmező, munkalehetőséget. A közvetlen környéken feltárt gazdag olaj- és földgázforrások is reménytkeltőek. A mai Kiskunhalas lakói városuk tisztes múltjának tudatában, nehéz munkával elért eredményeik felett féltőén őrködve, adott körülményeket gondosan mérlegelve dolgoznak jövőjük alakításán. Minden helyőrségnek, így a miénknek is megvan a maga jelene és jövője, egyfajta sajátos, szociális légköre, hangulata. Ügy látom, a helyi városatyák, párt- és állami vezetők jól sáfárkodnak az adott lehetőségekkel, rendszeresen és szívesen tá- 1