Ifjú Technikus 1956. január-december/Népszerű technika 1957. január-december [antikvár]

.4 mi a televíxiós vétett megelőxi Milyen wtehéagégekkel Jár a folevísiós képeaSrek gyártámaf csSvíiel"*®* '»««'ylsíík™ 41IK«"* «1« WevWás vevőket is televíziós Up- Í5?f' '^!^ elvtiisoak, ax Onszisus Tervlilvalal elaüliíneli a Magyar N^SrfÍK^g 1956. ívl népgazdasági tervből az «sziggyOlés 1K56. 17-1 UUsin elhangzott beszlmoldjábOI.) Orezásszerte, városszerte egyre den egyes többen vannak már, akik a ------ különböző kiámtásokon. bemutatókon tanúi voltak a magyar televízió kísérleti adásainak. Meg-annyian elbűvölten álltunk a készülék eJött, amikor a képcső er- nyőjén először jelent meg előttünk a több kilöojéter távolságból sugárzott adás műsora; amikor először láttuk — a hang felíogásával egyidöben — a kísérleti adó bemondóját is. Sokan tamilmányozták érdeklődéssel az újságok híradásait is arról, hogy rövidesen nálunk is megindul majd a rendszeres televíziós adás, íorgalOTiba kerülnek a hazai gyártású televíziós vevőkészülékek. Érthető tehát, hogy egyre többen ismerkednek a teaevízió .-titkai-val-«, tanulmányozzák a képátvitel ebnéleti kérdéseit, a televíziós készülékek különleges berendezéseit, alkatrészeit — közöttük például a »készülék« szívének, a képcsőnek is nevezett katódsugárcsőnek működését. De vajon hányan gondoltak már arra, mennyi nehézséggel jáiihat e csövek készítése? Ogy gondoljuk, r<^pamt tanulságos lesz — to vázlatosan is — ezekről a problémákról tájékozódni. Televfzi^ képcső = katódsagáicsó Természetes dolog, hogy előbb célszerű megismerkednünk a képcső szerkezetével, működési elveivel is. A képcső működése elvileg elég egyszerű. A katódsugáicsövekneJt egyik válfaja ez, azoktól elsősorban méretben és alakban különbözik. A cs^n — mint az 1. átorán is lálr-ható — elektronforrás, több befolyásoló elektróda és viaágítóréteg van. Az elektronforrás szolgáltatja az elektronsugarat, amely a világitőré-tegnek ütközve, azt világításra bírja. Az elektronsugarat befolyásoló elektródák egy részét mágnes is helyet-tesítheU. Ha az elv és a szericezet lényegében egyszerű is, azért a cső min- bef-olyásoló mágnes elektródák ' alkatrészének gyártása külön-külön prablétnát jelent. Az alapvető nehézség elsősorban a méretekkel van. Régebben a csövek világító felületének átmérője 13 vagy 18 am voH, m^ azonban ez a méret egyre in-kátob növekszik. A vUágitőfdiület átmérője, illetve négyszögletes csöveknél a viláeitáfelület átlójának hossza általában 23, M, 43, 48, sőt 76 cm is szokott lenni. Tekintettel arra, hogy a csövek léghíjasok, ennek következtében rendkívül nagy nyomás n^ezedlk búrájukra. Kgy nagyméretű csőre tonna nagyságrendű nyomás hat, így például egy 70 X 53 cm-es emyőjű csőre kb. 3700 kg. Mondani sem kell, ez éppen elegendő ahhoz, hogy miár kisebb üveghiba esetén is az egész csövet összeroppantsa. Ilyen veszély azonban már kisebb csöveiknél is jelentkezhetik, Emiatt azután a csövet meglehetősen vastag üvegfallal kell elkészíteni. Optikailag bizony ez egyáltalában nem előnyös, sőt a nehezebb meg-munkálhatóság is hátrányként jelentkezik. A képcső nagy méretei mellett még olyan méretpontosságra is van szikség, s a gyártás csak olyan kis tűréseket enged meg, ami eddig csak a finommedhaniká;ban és az optiká- ban volt szokásos. Ezenfelül a legtöbb alkatrész elkészítése különlegestisztaságot is igényel. Mindez azonban csupán a problémáknak csak egy kis része, mert nem kisebb feladatot jelent magáinak a nagyméretű burának éiaailí'tása sem. Hogyan készül a búra? Egy közepes nagyságú televíziós képcsőnél a viláeitó felület átmérője 40 cm kÖFÜl van. Alakja töl-csértxez hasonUt, töháit az öblös kiképzés után összeszűkül, s aránylag szűk csőben végződik. A szűk csőben iheiyezik el az elektronfor-rást és az elektronsugarakat bef»^ lyásoló MBönböző elektródákat. A burát többnyire mint ez a 2. ál>-rából látható — három részből készítik el. A felső rész a képtányá-— ezen van a világítóréteg is — az alsó, csőszerű toddat a nyak, a harmadik pedig a középső rész. E három különböző üiveerészt keH azután a képcső elkészítésekor összeforrasztani. A tányér maga többnyire préselés útján készül. A nyakiészt üvegcsőből, a középső részt pedig régebben formába-fújással gyártotiták. Ma természetesen mór gazdaságosabb eljárásokkal dolgoznak. A tányér ugyan még ma is bűdön készül, de a középső részt a nyak egyré-szével együtt alakítják ki, mégpedig centrifugálási eljárással? Lényegében úgy történik ez, hogy a képcső külső méretéinek megfelelő for- fi/ágitó réheg 1. ábra. A képcső szeriiezete Korszerű televíziós UpaS. A vllágltiHelillet átlójának hossza 43 centlintter képfányér^ középső rész 2. ábra. A képcső háram főrésze mába olvadt üveget adagohidc, majd a íoimát percenként néiiány-széz toidulattal fargatná kezdik. Az olvadt üvegre így a centrilugálls erő Ihat, aminek következtében a forma íalához hozzásimul, felveszi annak alakját, s ezt megdermedve is megtartja. Ilyen módon kialakul tehát a képcső búriája. Ez az elijáiés már lehetőséget nyújt a gazdaságos tömeggyártásra is. Az elkészült ibúrát azután a tányérral egyesítik és eikkor v^zik el az egyik legnehezebb műveletet: a világítórét^ kialakítását is. A Tilágiióréteg kialaU»ásáii^ DTidiIémái Bmlítettük már, Ihogy a kép a cső világítőrétegén jelenik meg. Olyan anyagból készül ez, amely elektronok hatására képes világítani. Ilyen anyag á fénypor. Találkoztunk máir vele fénycsöveteél, sőt az elékbto-vele fényosöveknél, sőt az étektrol-lumineszceta vüáigításnál ds. Van- nak azOTíban olyan fényporti — vagy ídegOT nevükön lumtneszkáló anyagok is —amelyek elektronok hatására világítanak. Ha az elektronok nekiütköznék a fényporréteg-nék, akkor az ütközési helyen a réteg viláeítani fog. így már értJiető az is, imképpen lehet egyáltalán az ernyőn képet eíőámtani, A vUágítóréteget alkotó fénypor ugyanis mindig csak ott wi-lágit. ahol éppen elektrcmsugár éri. A világítás mértéke is az élektaro-sugár erősségétől, valamint egyéb tényezőktai függ. Ha inár most a képet pontokra bontjuk íel és az elektronsugarat a k^ egyes pontjainak megfelelően ütköztetjük a viliágft45rétegnek, aikkor az ePtiyMi sori>an megjetenmeik majd az egyes képpotítok. Amennyiben pedig ezt a műveletet olyan gyorsan végezzük el, hogy szemünk az egyes pontokat már nem tudja iköwetni, akkor egyszerre jelenik majd meg az egész kép. Fényporként éltalálían oinksziiilfl-dot szokás használnL Ezt a tányér- 3. ábra. Az léiusapda elve ra tűbhfáte módon is felvihetik, vagyis a világítórét^t töBMétókép-pen is elkészíthetík. Ma az a leg-általénosaU) módszer, hogy a ren^vül tiszta fényport és a megfelelő kötőanyagot valamdlyein folyadékkal elkeverik, s ezt a képcsőbe beöntik. A fénypor itt a tányérra leülepszik, a folyadékot pedig lassan leöntik. Ezután a .fénj^rréteget belüli® alumíniuinmal is be szokás vonml. Ennek egyik c^ja az, bogyi a IdvUeUaet gyártási i w A bitUrbea beiSltilc a L> ii»efelel5 katSanyag|»rellievert Uaypart. A fénypoc a pedií az dóta^beii lassan leantlk. Az avegbűrdlot külSoli jik a vUÍL(tt is megszünteti Van azant>ain más módja is az ioor tóit megszüntetésének. Erre szolgáinak az ióncsapdáfc. Ha ugyanis az. az elektronaigár útjába olyan akadályt helyezünk, amelyen az még át tud jutni, de az iónt^ már nem, akkor ugyanolyan hatást érhetünk el, mint az alununlumozással. A legegyszerűbben úgy -lehet ezt