Információs Társadalom 2002/4. [antikvár]

BE-KOSZON TÖ INI-OMMÁCIÓS •CÁUSADALOM A közösség dimenziói Bevezető a 2002/4-es számhoz „A technológiák mesterségesek, de - paradox módon - a mesterséges mivolt nagyon is tennészetes az emberek számára'' I.l.' Waiter J. Ong (Orality and Literacy: The Technologizing of the Word)^ figyelmeztetése soha nem volt időszerűbb, mint ma, amikor a „közreműködő közösségek" (Id. Tuomi remek tanulmányát) már szinte kizárólag hibrid rendszerek - emberi és gépi komponensek különböző céloknak alárendelt együtteseként léteznek. Nem véletlen, hogy a diskurzusok nagy részét átjárja az elidegenedés-gondolat valamilyen erősségű szólama. Steve Talbott vitára késztető, szellemesen provokatív esszéjére három hasonló erejű rövid írás érkezett a szerkesztőséghez, s evvel ismét új „műfaj", a Vita debütál lapunk hasábjain. Hasonlóképpen választottunk új rovat-címet Vietórisz Tamás tanulmányának, amely a közösségi tulajdonú üvegszálas hálózatok előretörését elemzi és szorgalmazza. A réz-alapú távközlési világ előtt álló kihívás óriási - csak idŐ kérdése, hogy a szolgáltatói szerep megőrzése mellett mikortól kezd el elillanni a hálózat-tulajdonosi szerep. Az, hogy a köz-szféra számára a „bérelt vonalak" helyett közösségi tulajdonú alapinfrastruktúra a hosszú távú megoldás, nemigen lehet kérdéses. De hogy mikor, milyen ütemben, milyen egyéb szempontokat figyelembe véve mehet végbe ez a váltás, mikor jutnak el a kormányzatok annak felismeréséhez, hogy az információs közmű-vezeték gazdaságelméleti karakterét tekintve is olyan, mint az út (értsd: az utat gazdaságosabb ingyen biztosítani a polgárok számára, a járművet nem feltétlenül), az nehezen megjósolható. A „Küzdőtér" mostantól mindenesetre nyílt, oda bárki beléphet, a témát addig tartjuk napirenden, amíg felkészült szerzők, alapos érvekkel képesek tovább gördíteni. A piacnak kesztyűt dobó közösségi tulajdonú hálózat méltó párja a szabad szoftverek mozgalma. Mint Tuomi remek tanulmányából kiderül, már az Internet alapító atyáinak is az volt az alapvető feltevése, hogy - adott hozzáférés-szabályozás mellett - a szoftver szabadon felhasználható és megosztható. Eképpen nagyon nehéz fitymá-lóan le-„ellenkultúrázni" a Linux-közösséget. A fmn szerző avval hoz újat ebbe a diskurzusba, hogy kimutatja a mozgalom mély történeti-kulturális beágyazódását, erős és autentikus közösség-elméleti mezőben. Molnár Szilárd számos figyelemre méltó és a nemzetközi szakirodalomban is újnak számító következtetést tartalmazó elemzése a társadalom digitális törésvonalainak leírásához és jobb megértéséhez járul hozzá. Pintér Róbert szemléje a kockázattársadalom narratíváját mutatja be. A Tuomi által részletesen körüljárt „gondolatközösség" remek illusztrációjaként a Klasszikus rovatban közölt, 1971-ből származó szöveg az alig idézett kanadai társa- ' Nethuen, London 1982.