Minőség és Megbízhatóság 1981/4. [antikvár]

Beruházásmegtérülési számítások döntéselőkészítés céljából DOBÓ ANDOR— mm SZAJCZ SÁNDOR matematikusok, KG-INFORMATIK Ez az anyag a KONTAKTA ALKATRÉSZGYÁR megbízásából készült. Rendeltetése: a beruházások összegének, valamint a tervezett megtérülési idő, nyereség és egyéb változók, valamint paraméterek ismeretében a beruházott érték megtérülési valószínűségének a meghatározása döntéselőkészítés céljából. A közölt számítási eljárás lehetővé teszi, hogy a különböző változók és paraméterek megválasztásán keresztül választ adjunk arra: éves szinten átlag mekkora nyereséget és termelési értéket kellene produkálni ahhoz, hogy a beruházás nagy valószínűséggel megtérüljön. Ezek ismeretében további részletesebb számítások készíthetők az értékesítési, műszaki fejlesztési, ár- és költségalakulási, pénzügyi, elszámolási stb. tervekre vonatkozóan. A számos szempont együttes figyelembevétele és értékelése vezethet a vállalat számára legcélszerűbb beruházási alternatíva kiválasztásához, majd realizálásához. Az a törekvés, hogy a beruházási tervek számoljanak a bizonytalan tényezők hatásával, s próbálják a kockázatvállalást számszerűsíteni, már az Ipari Minisztérium 262/1981. sz. irányelveinek módszertani ajánlásában is megfogalmazódott. Ez az anyag ennek az elvárásnak is igyekszik megfelelni, eleget tenni. 330.322.5 ETO: 658.152.012.122 519.86-77 A CÉLKITŰZÉS ISMERTETÉSE KONTAKTA a VT. ötéves tervben célul tűzte ki az Elektronikus Központi Fejlesztési Program (EKFP) keretében A) Elektromechanikus alkatrészek B) Vázszerkezetek gyártásának fejlesztését. A fejlesztés pénzügyi fedezetét hosszú lejáratú preferált bankhitelre, valamint saját forrás (T alap) igénybevételére alapozza. Az elképzelések szerint a beruházás összköltsége előreláthatólag: A) eset: 160 és 240 mFt B) eset: 190 és 290 mFt Összesen C) eset: 350 és 530 mFt között mozogna. Ennek az anyagnak alapvető rendeltetése, hogy először az A) és B) esetekre azután pedig a beruházást összességében kezelő C) esetre döntéselőkészítés céjából gazdaságossági számításokat adjon, tartalmazzon a beruházás megtérülési valószínűségének feltüntetése, meghatározása (becslése) mellett. Minden beruházásnál a biztonságra való törekvés alapvető szempont és követelmény. Ennek ellenére a hazai szakirodalom áttanulmányozása során (ld. pl. [1]—[12]) azt kellett látnunk és tapasztalnunk, hogy valószínüségszámítási alapokon nyugvó egzakt megtérülési elemzések, eljárások nincsenek, illetve nem találhatók (kivéve a szerzőktől [13] és [14]-ben található kezdeményezéseket) ; s ezek hiányában bevált és jól használható ?nódszerek alkalmazásának elterjedéséről ma még nemigen beszélhetünk. Mi ebben az anyagban első közelítésként használandó eljárást adunk a beruházott összeg megtérülési valószínűségének a meghatározására, s ennek alapján következtetéseket vonunk le az átlagos éves nyereség és termelési érték nagyságára, melyet produkálni kellene ahhoz> hogy a beruházott összeg legalább egynél többszöröse megtérüljön. Ebből kifolyólag magától értetődik, hogy az anyag olyan kérdésekkel és költségvonzatokkal mint pl. a berendezések kiválasztása, telepítése, a kezelők kiképzése, üzemeltetés feltételei stb. nem foglalkozik, de az ismeretek és információk hiányában erre nem is vállalkozhat. Nyilvánvalóan itt és most olyan gazdaságossági számítások sem végezhetők a technológiák és gépi eszközök teljesítményének, valamint egyéb műszaki paraméterek és a gyártandó termékek ismeretének a hiányában, amelyek figyelembe vennék a közvetlen költség (anyag, bér stb.); szűkített önköltség (előbbi-füzemi általános költség, selejtveszteség stb.); gyártási önköltség (előbbi-f-gyáregységi általános költség, vállalati általános költség, anyagigazgatási költség stb.); teljes önköltség (előbbi+ műszaki fejlesztési költségfedezet, garanciális javítási költségfedezet stb.), termelői ár stb. alakulását. Az ilyen részletekbe menő számításokat - a gazdasági szabályozás érvényes rendszere mellett - a termelőeszközök és technológiák konkrétabb tulajdonságainak és számos más információknak a figyelembevétele mellett később kell elvégezni. Azt azonban már itt is jelezzük: számolni kell azzal, hogy a szabályozási rendszer esetleges fogyatékosságai miatt az általunk kapott eredmények és a későbbiekben részletesebb bontásban elvégzett gazdaságossági számítások között ellentmondások mutatkoznak (pl. kevésbé éri meg a vállalatnak a beruházási vállalkozás 1). Az ilyen ténynek egyfajta előnye lehet, hogy felhívja a figyelmet milyen irányú változtatásokat lenne célszerű eszközölni a szabályozási mechanizmusban azért, hogy az állam és a vállalatok egyaránt jól járjanak. MINŐSÉG ÉS MEGBÍZHATÓSÁG 81/4 295