Rádió Technika 1944. február [antikvár]

Az elektromos árammal táplált készülékek és berendezések fejlődése során mindinkább fokozott kívánalmak léptek fel a tápláló feszültségek és az átfolyó áramok állandó értékén való tartására vonatkozóan, sőt ez a kérdés későbben igen számos műszaki és fizikai kérdésnél nemcsak fontos, de lényeges feladattá is vált. Legelőbb az erősáramú elektrotechnika követelte meg önműködő üzemállandósító elrendezések megszerkesztését, ezen a munkaterületen alkalmaztak legelőször olyan hálózatról táplált készülékeket, melyek a hálózati- és terhelésváltozásoktól független feszültségeket és áramerősségeket szolgáltattak. Igen sok megoldás, ötletes kapcsolás készült az üzembiztonság ilyenszerű fokozására. A gyengeáramú- és a rádiótechnika területén hasonló kívánalmak eleinte, a kisteljesítményű erősítő- és vevőkészülékek korában még nem fordultak elő, a különféle telepek feszültségállandósága kielégítő volt egyenletes értékek biztosítására. A fűtőáramot 0.05-0.1%-ig állandósító, nagykapacitású akkumulátortelepek azonban - nagy súlyuk, térfoglalásuk, a töltéstől függő feszültségük és kezelésük nehézkessége miatt - gyakorlatilag lassanként elavultak, mesterségesen előterhelt áramfejlesztők viszont csak nagy üzemekben voltak használatosak. A szárazelemek elterjedésével kapcsolatban azonban már jelentkeztek az első kellemetlen tünetek.