Társadalom és honvédelem 2000/1. [antikvár]

MILLENNIUM Für Lajos A SZENTISTVÁNI MŰ A történelmet ismerők és a kutatók tudják, hogy a semmiből emberi erővel soha nem lett és soha nem lesz valami. Másként szólva: általunk, a mi erőnkből valami csak valamiből lehet. Valamire építkezve, támaszkodva, a létezővel számot vetve lehet korszerűt vagy korszerűbbet teremteni. Az időből kilépni senkinek és semminek nem lehet: sem az egyedeknek, sem a kisebb-nagyobb csoportoknak. Nem lehet az emberi közösségeknek, az országoknak és nemzeteknek sem. Az időt folytatni kell. Úgy és olyan módon persze, hogy a szélesebb vagy szűkebb adottságokhoz, a környezet által fölkínált vagy éppenséggel elvárt követelményekhez igazodva kell a — hol keskenyebb, hol tágasabb, az általunk is tágítható! — lehetőségeket maradéktalanul kiaknázni, megragadni. Okkal mondta a mostanában ritkán emlegetett egyik nemzeti nagyságunk, Kossuth: „a politika az egzigenciák tudománya, művészete". Vagyis olyan terepe a köz javán gondolkodó és a köz javáért cselekvő embernek, amelyen az adottságok és a követelmények között ügyesen és határozottan mozogva, a kínálkozó lehetőségekkel élve kell kisajtolni az időből mindazt, amit csak ki lehet. Idevág egy másik köznagyságunk aforizmaszerű mondása is: „a fejedelem nem azt teszi, amit kell, hanem amit lehet". Tegyük hozzá gyorsan: de azt tegye meg. Ha lehet úgy és olyan fokon, ahogyan azt az aforizma kitalálója, Bethlen Gábor egész fejedelemsége alatt megtette. Első koronás királyunk müvén gondolkodva, nem ok nélkül juthatnak eszünkbe az idézett bölcsességek, sem a szóban forgó történelmi személyiségek. Közülük itt kettőt említettünk csupán, de a sor még — szerencsénkre — folytatható lenne. Ám az istváni mű értékszintjét nézve, a sorolható nevek száma nem-igen haladhatná meg az egytucatot. A sor azonban, tudjuk — és ez ne tűnjék most ünneprontásnak — nem Istvánnal kezdődött. Noha kevesebbet tudunk róla, de időben a magaslati csúcs elején az a fejedelem áll, aki nevet adott annak a királyi dinasztiának is, amelyiknek első s egyben valóban legnagyobb alakja István volt. Árpád fejedelmet, a honfoglaló Almos fiát, aki ükapja volt Istvánnak, épp a honszerzés okán-jogán méltán tekinthetjük múltunk első ismert kimagasló alakjának. Nélküle és azok