Társadalom és honvédelem 2000/4. [antikvár]

Dr. Rudolf Hecht POLITIKAI STRATÉGIAI KULTÚRA (Etikai és politikai észrevételek az erő alkalmazásának kérdéseiről) Az ember személyes önállósághoz vezető kulturális változásokkal egyidejűleg megjelent a politika ügyének etikai vetülete is. A filozófiai kérdésfeltevésben, a világ és az ember létéről történő önálló gondolkodás kezdetén az — eltávolodva a mítoszoktól és istenmondáktól — az antropológiai ember került az igazság keresésének és megismerésének a középpontjába. A Protagoras hirdette alapelv szerint: homo mensura omnium rerum, amit — Szókratészt követve — úgy értett, hogy az embert épp úgy, mint a politikailag strukturált közösségeit, az életét is az etikai alapelvek szerint irányíthassa; az ember felelős önmaga ügyeiért; már nem háríthatja a felelősséget az istenekre és más hasonló intézményekre. Az emberrel ellentétben a görög istenek „felelőtlenek" voltak. Felettük állt az önmaguk által sem befolyásolható sors. Az ember mint minden dolgok mértéke azon kívül hogy az etikai normákat magától érthető módon elfogadta, és ezzel ügyeinek határait az etikára alapozta, ezen etikai normák átváltására is törekedett. így megfogalmazott: — Az ígéretet a paradicsom végéről -Heritis sicut deus. — A mefisztói mondatot Goethe Fausztjából „neked még istenséged előtt sem kell félned". — A nitzschei kérdést: miért nem vagy önmagad Isten, ha van Isten egyáltalán. Ennek a fejlődésnek a végállomását az erkölcs és a politika konfliktusa miatt egyfelől nemzeti szocializmusként, másfelől a kommunizmus tömegterrorjaként láthatjuk. Más oldalról pedig az emberi jogok egyetemességeként. Az embernek és a humánumnak, mint mértéknek univerzális követelményei vannak. Egy aktuális utalás: nem úgy, ahogyan az ökonómiában, — itt az ember van a középpontban és nem a nyereségmaximalizálás. Ehhez a politikának az emberrel szembeni felelősséget valóban komolyan kell vennie és ki kell tűznie a gazdasági fejlődés határát azért, hogy a politika a humánum követelményeinek is megfeleljen. Természetesen az emberi jogok érvényesítése érdekében a politika a sajátos, de rendelkezésére álló erőszak eszközét alkalmazni fogja.