Vízügyi közlemények 1953/II. [antikvár]

DUNA -TISZAKÖZrHAJÓZHATÓ, ÖNTÖZŐ ÉS VIZIERÖTERMELÖ FŐCSATORNA írta : JOLÁNKAI GYULA ETO. 626.1 (4.39,1) A sajtó és a szakfolyóiratok hasábjai nap mint nap híreket hoznak a világszerte, de legfőképpen a Szoujelunióban folyó hatalmas vízi építkezésekről. A megnövekedett elektromos energiaszükségletek, az elszállításra váró tömegáruk hatalmas mennyiségei és a mezőgazdasági termelés folyton növekvő öntö^ó'yíz-igényei a figyelmet a folyók csatornázása és többfeladatú mesterséges csatornák építése felé irányítják. A Szovjetunióban nemrég nyitották meg a Volga és Dón folyót összekötő Lenincsatornát, munkában vannak a krími és a türkmén főcsatornák, épülnek a volgai vízlépcsők, és készül az emberiség eddigi legnagyobb vállalkozásának, az Ob és Jeniszei-folyóból az Aral-tóba való vízátvezetésnek és a Kaspi-tenger keleti partján elterülő sivatagok és szteppék öntözésének a Davidov mérnök által elgondolt grandiózus terve. Magyarországon épül a Tisza-csatornázás, tervezik a dunai vízlépcsőket és így ideje volna a Lenin-csatorna magyar megfelelőjének, a Duna —Tisza-csatornának kérdésében végre elhaíározcisra jutni. I. A Duna-Tisza-csatorna kérdéscinek rövid történeti israertetcse Magyarország területe két nagy vízgyűjtőben foglal helyet: a Duna és Tisza völgyében. A vízválasztóvonal nagyjából észak-déli irányban metszi ketté az országot. Ezért a két országrész között a viziközlekedés természetes módon nem — illetve csak nagy kerülővel — lehetséges. Igj^ könnyen megérthető, hogy a török hódoltságból felszabaduló s a civilizált világtól elmaradt Magyarországon csakhamar hallatszottak hangok, amelyek a Duna és Tisza közötti mesterséges víziút megteremtését ajánlják és sürgetik. Az első ilyen ismert írásos dokumentum Dilhernek, Szolnok város parancsnokának, 1715-ben az uralkodóhoz intézett felterjesztése, melyben egy pest—szolnoki hajózócsatorna építését javasolja. Ettől az időtől kezdve ez a kérdés időnként — következetesen és makacsul — elő-elő bukkant egészen napjainkig, anélkül azonban, hogy megoldódott volna. Az első időkben — a vasút korszaka előtt -- a hatékony közlekedés megvalósítása volt úgyszólván az egyedüli erv és célkitűzés a Duna-Tisza-csatorna megépítésével kapcsolatosan. Vasúti hálózatunk megteremtésével azonban a szárazföldi közlekedés a két különböző vízgyűjtőben fekvő országrész között mind kényelmesebbé és hatékonyabbá vált, úgy, hogy közlekedési szempontból csupán a víziszállítás olcsóbbsága maradt meg érvként a csatornaépítés mellett. Ez ugyan egymaga is biztosíthatta volna a befektetés szerény jövedelmezőségét és főként az életszínvonal emelkedését, azonban a magántőke nyilván talált nagyobb jövedelmet jelentő vállalkozásokat is. Az államügyekben döntő elhatározó-akaratot pedig — amint az eseményekből következtethetünk — nem érdekelte eléggé a víziközlekedés megjavításának kérdése. A vasúti hálózat kiépítését és a közlekedés megjavulását azon- S-5