Vízügyi Közlemények 1958/1. [antikvár]

FELADATAINK A VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSE TERÉNVAJDA JÓZSEF vízügyi föigazgatóhelyettes628.1 (439.1)A föld természeti kincseinek kiaknázása, különösen pedig az ásványi kincsek teljes értékű hasznosítására való törekvés az elmúlt két évtizedben páratlan méreteket öltött világ-szerte. Az iparosítási hajsza napjainkban csak fokozódik és az atomenergiával új arculatot ölt. Amíg a századforduló elején a nyersanyaglelőhelyeken nagyrészt csak az ásványi vagyon kitermelése folyt, ma a feldolgozó üzemek egész sora épült már ki. A szénbányák mellett ott találjuk az erőművekci. kohókíd, vagy éppen korunkat jellemző műanyaggyárak egész láncolatát. Az ipari központok fejlődésének rohanó üteme szükségszerűen előírja, hogy a munkások és családjaik a munkahely, a gyár közelében lakhassanak. A kis területen felépített munkásszállások, emeletes épületek és az üzemekben foglalkoztatolt munkaerő nagy száma következtében a területegységre eső lakosok száma rendkívül megnövekedett. Vannak helyek, ahol ez a szám 23000 fő/km--t is elér. Az üzemek és lakótelepek természetesen nagy vízigényűek és ontják a legkülönbözőbb szennyvíz-fajtákat. Csupán az arányok érzékeléséhez érdemes megjegyezni, hogy egy 120 M\V teljesítőképességű hőerő vízigénye frissvíz-hűtést feltételezve 89 m/'^-Az ipar létfeltételét jelentő víz előteremtése, és ugyanakkor a keletkező káros hatású szennyvizek oly módon való elhelyezése, hogy se a felszíni, se a talajvizeket ne veszélyeztesse, a hasznosítható vízkészletet ne csökkentse, világproblémává kezdi kinőni magát. Azt pedig, hogy az atomenergia fokozatos bevezetése a gazdasági élet vérkeringésébe, a fokozott vízigény és a rádióaktíwá váló szennyvizek milyen feladatok elé állítanak bennünket, ma még csak sejteni tudjuk. A Ruhr-vidéken és a kelet-németországi Elba völgyben, illetve Ausztriában, a stájer iparvidéken csakúgy, mint hazánkban akár a borsodi, akár a várpalotai iparvidéken, ugyanazokkal a problémákkal állunk szemben, legfeljebb az előrehaladottság fokában lehet különbség. Amíg a Ruhrvidéknek több évtizedes az ipara, addig hazai szocialista iparunk most van kifejlődőben és alig néhány éves múltra tekinthet vissza.A rohamos fejlődés vízigényeinek kielégítése nagy próbatétel elé állítja vízgazdálkodásunkat és ezen belül az ipari és ivóvízellátási szakágazatokat. Fokozza a nehézségeket, hogy ezeknek a vízgazdálkodási ágaknak alig néhány éves múltjuk van hazánkban és meg kell küzdenie a múlt évtizedek elmaradottságából adódó helyzettel, ugyanakkor azonban az élet az üj és új feladatok megoldását is parancsolóan előírja. A lakosság jó ivóvízzel való ellátását a szociahsta állam fontos feladatának tekinti s ez nélkülözhetetlenné teszi a bizonyos mértékű központi irányítást is, szemben a múlt időszakkal, amikor az egyes városok, községek csak saját erejükre támaszkodhattak. Az üzemek \izellátása ugyancsak a vállalat feladata volt és úgy oldotta meg, ahogyan érdekei kívánták.