Vízügyi Közlemények 1973/1. [antikvár]

ÍRHULLÁMKÉPEK ELŐREJELZÉSE A DUNÁN AZ ÁTVONULÁSI ELMÉLET SEGÍTSÉGÉVEL DR. CSOMA JÁNOS, JURACSIK GÉZÁNÉ, DR. SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN^ A tanulmány célja az „átvonulási elmélet" [1, 2, 3, 4] alkalmazása a Duna középvízi medrében maradó árliullámok előrejelzésére, és az így elérhető eredmények értékelése. Ennek érdekében — a szakirodalom alapján — mindenekelőtt áttekintjük az eddig alkalmazásra került egyéb módszerek által elért eredményeket. Ezután bemutatjuk a Duna Nagymaros és Domborí-puszta közötti szakaszára általunk elvégzett előrejelzések eredményeit, értékejük azok megbízhatóságát, majd befejezésként meghatározzuk az előrejelzések vonatkozásában az „átvonulási elmélet" alkalmazási területét. I. Szakirodalmi áttekintés Az előrejelzések céljára eddig használt módszerek három csoportba sorolhatók: A) Statisztikai módszerek, amelyek vízmércekapcsolatokon alapulnak. B) Félempirikus árhullámáthehjezési módszerek. Ide tartoznak a világirodalomban „flood routing" néven ismert eljárások, a Muskingum eljárás és ennek továbbfejlesztett változatai. Ezek a nem permanens vízmozgás két alapegyenlete, a folytonossági és a dinamikai egyenlet közül csak az elsőt alkalmazzák, s lényegében a folyószakaszon előálló tározódás és vízhozamváltozás kapcsolatán alapulnak. C) A nem permanens vizmozgás előbb említett két alapegyenletének megoldásával történő árhullámáthelyezési módszerek. Annak érdekében, hogy a különböző alapokon nyugvó elméletek használhatóságának mérlegelését közös alapon végezhessük el a szakirodalom áttekintése során csupán azokat az árhullámáthelyezési módszereket vettük figyelembe, amelyek konkrét példán mutatják be a módszer alkalmazását és lehetőséget adnak arra, hogy az így előrejelzett árhullámképet össze tudjuk hasonlítani a ténylegesen észlelt hullámmal. így ugyanis minden esetben lehetőség nyílt arra, hogy az értékelést a matematikai statisztika módszereivel végezhessük el. Ilyen módon határoztuk meg tehát az I. táblázat adatait, amelyek megadják az előrejelzések (árhullámáthelyezések) szabályos hibáját és szórását; mind a kettőt egyaránt mind m^s-ban, illetve cm-ben; mind pedig a vízhozam-, illetve a vízállásváltozások százalékában. A táblázat első öt sorában a B csoportba tartozó 3 eljárás megbízhatóságát jellemezzük. Ezek az első a Muskingum eljárás továbbfejlesztett változata [5], amelynél a tározási alapegyenletben az árhullámképet már három hidraulikai ' Dr. Csorna János tud. osztályvezető, Jurácsik Gézáné tud. munkatárs, és dr. Szigyártó Zoltán a raűsz. tucl. kandidatusa, tud. osztályvezető, Vízgazdálkodási Kutaló Intézet (Budapest)