Vízügyi Közlemények 1974/3. [antikvár]

A POTENCIÁLIS VÍZKÉSZLET ÉS JELENTŐSÉGE A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLESZTÉSÉBEN DR. DÁVID LÁSZLÓI A vízgazdálkodás fejlődésével, az emberi beavatkozás hatására mindinkább változik a vizek természetes körforgása, elsősorban a lefolyás. Növekszik a természetes vízkészlet hasznosítási színtje, újabb vízkészletek hasznosíthatóvá tételének igénye. A vízigények növekedése és a vízkészletek hasznosíthatóvá tétele közti „versenyfutásnak" azonban nagy távlatban időbeli határa van, mivel a hasznosítható vízkészlet bázisát jelentő természetes vízkészlet — nagy térséget és hosszabb időszakot tekintve — állandó. A versenyfutás időtartama különböző vízgyűjtőket tekintve változó, egyes nagy vízgyűjtőkön több évszázadig terjedhet. A vízgazdálkodás fejlesztésénél ezért — bár ma még a teljes természetes vízkészlet hasznosításának viszonylag alacsonyabb szintjén állunk — nem érdektelen a hasznosítható vízkészlet felső határát képező természetes vízkészlet, a potenciális vízkészlet (Dégen, 1972) mennyiségének és vízgazdálkodási jelentőségének elemzése. A Jelen tanulmány — a teljességre törekvés igénye nélkül — erre kíván szerény kísérletet tenni. J. A mértékadó vízkészlet megítclcsének változása a lefolyásszabályozás fejlődésével összefüggésben A természeti adottságok és a társadalmi igények összhangba hozatala egyre nagyobb mértékű beavatkozást kíván a vizek természetes körforgásába. A körforgásalapvető elemei közül — tekintettel ismereteink adta lehetőségeinkre — ez a beavatkozás lényegében a lefolyás természetes viszonyainak befolyásolására irányul. Az emberi beavatkozás valamely felszíni vagy felszín alatti vízgyűjtőn tudatosan vagy akaratlanul, de a lefolyásí viszonyok, és így a vízkészlet változását, a természetes állapot módosítását eredményezi. A tudatos vízgazdálkodási beavatkozás a felszíni és a felszín alatti lefolyás szabályozására irányul és végső célja a vízgyűjtő lefolyásának teljes szabályozása. Ebben az állapotban már a lefolyás a szabályozó létesítményekkel, hosszú idő átlagában, igen nagy valószínűséggel, állandó vagy a kívánságoknak (a vízigényeknek) megfelelő határok között tartható. A vízgazdálkodás fejlődése során a lefolyás és az emberi beavatkozás folyamatának kölcsönhatásában három egymást követő történeti időszakot különböztethetünk meg (Dávíd-Nagy, 1972):