Vízügyi Közlemények 1982/1. [antikvár]

A Vízügyi Közlemények-et a magyar műszaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorlati-mérnöki, közgazdasági, ill. jogi kérdések megvilágítása céljából 1879-ben alapította Kvassay Jenő, a magyar vízügyi szolgálat megszervezője. A Vízügy! Közlemények szerkesztő bizottságának tagjai az Országos Vízügyi Hivatal, a tervezőintézetek, a műszaki íelsöcktatás és a társfolyóiratok képviselői, továbbá a szerkesztő. Szerkesztőség: VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK Cím: H—1095 Budapest IX., Kvassay Jenő út 1. Telefon: 338-160 rostacün: B —1453 Dudapest 92. Pf. 27 A Vízügyi Közlemények a kővetkezőképpen jelent meg: 1879-1889 közt évenként (Kultúrmérnöki jelenlések) 1890-1910 közt kötetlen sorban 30 füzetben (I-XXX-ig számozva) 1911-1918 közt kéthavonként megjelenő folyóiratként (I-VIII. évf., évenként 6 szám) 1919—1922 közt a folyóirat szünetel 1923-ban (IX. évf.) 2 füzetben 1924-1927 közt a folyóirat szünetel 1928-1938 közt feléoénkénl (X-XV. évf., évenként 2 szám) 1934-1939 közt évnegyedes folyóiratként (XVI-XXL évf., évenként 4 szám) külön füzetben angol, francia, német és olasz nyelvű tartalmi kivonattal 1940-1941-bcn (XXI-XXIII. évf.), két-két részben összevont számban 1942-ben két kettős számban (XXIV. évf. 1-4. szám) í943-ban (XXV. évf.) egy kettős számban 1944-1947-ben (XXVI-XXIX. évf.), egy-egy összevont füzetben magyar nyelvű, belföldi és idegen nyelvű összefoglalással készülő küliöldi kiadásban 1948—1950-ben évente négy részben összevont számban, bel- és külföldi kiadásban 1951- 1954-ben évente két kötetben, bel- és külföldi kiadásban 1954-től évente négy számban orosz, angol, francia, német kivonattal Az eddig megjelent számok tartalmáról tájékoztat: A Vízügyi Közlemények tartalomjegyzéke Név-, földrajzi és tárgymutcttó I. rész: 1879-1939. összeállította: M-.ger László II. rész: 1940—1949. összeállította: özo. dr. Komlósi Imréné III. rész: 1950-1960. összeállította: Bakondi István Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 1. füzet A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI BARTHA PÉTERI és DR. SZÖLLÖSI-NAGY ANDRÁS^ A hidrológiai előrejelzéshez kapcsolódó újabb keletű fokozott érdeklődés két alapvető tényező hatásának tudható be, nevezetesen: — a gazdasági-társadalmi fejlődés eredményeként megnőtt a védendő nemzeti vagyon, s ez szükségessé tette megbízható eló'rejelzési módszerek fejlesztését; — a műszaki-tudományos fejlődés pedig lehetővé tette a megbízhatóbb módszerek kidolgozását, a műszer-, és számítástechnika elmúlt két évtizedbeli fejlődésére alapozva. A hidrológiai előrejelzés fejlesztése például központi szerephez jutott a Meteorológiai Világszervezet (WMO 1981) Többfeladatú Operatív Hidrológiai Al-programjában (HOMS) is. Számos nemzetközi konferencia kiemelt fontosságú témája volt az előrejelzés. Elég csupán a közelmúltban Oxfordban rendezett előre elzési szimpóziumra utalni {lAHS 1980). -lazánk természeti adottságai következtében az árvizek kártételeinek megakadályozására már évszázadok óta folyik a küzdelem. Így érthető, hogy az 1886-ban megszervezett egységes központi vízrajzi szolgálat egyik legfontosabb feladata az árvízi előrejelzési segédletek kidolgozása volt. Bogdánfy Ödön, Péch József, Korbélg József nevéhez fűződik a hidrológiai előrejelzések hazai gyakorlatának megteremtése. A két világháború közötti időszakban a kidolgozott segédletek ellenőrzése és a megváltozott lefolyási viszonyokra való átdolgozása elmaradt és új módszer kidolgozására sem került sor. 1952-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) megalakulásakor az előrejelzési szolgálatnak nem voltak előrejelzési segédletei. A szolgálatot hosszú idő óta ellátó szakemberek tapasztalati úton adtak néhány szelvényre esetenként előrejelzéseket. Érthető tehát, hogy a VITUKI felállítására vonatkozó rendelet egyik legfontosabb feladatnak jelölte meg az előrejelzési szolgálat fejlesztését, az árvízi előrejelzési segédletek kidolgozását. Szesztag K. (1959) vezetésével az összetartozó tetőzések módszere alapján grafikus korrelációval előrejelzési segédletek készültek a Dunára, Tiszára, Körösökre és a Sió-, Kapos-rendszerre. A Dunára csapadék alapján árvízi és a nem permanens vízmozgás közelítő megoldásával a folyamatos naponkénti előrejelzés módszerét is kidolgozták. Az 1955 — 1960 közötti rövid időszakra sűrűsödő módszertani kutatások és az előrejelzési segédletek nagy haladást jelentettek. A segédletek alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján 1965 —70-ben tovább folyt a kutatási munka és új módszerek bevezetésével is kísérleteztek. A kutatás eredményességét bizonyítja, hogy az 1970. évi tiszai árvíz szegedi tetőzését 12 nappal előbb (V. 21-én) 9.30-950 cm közötti értékkel - a tényleges (VI. 2-án) 960 cm-el szemben sikerült a VITUKI Vízjelzö Szolgálatának előrejeleznie (Stelczer 1971). 1 Bartha Péter oki. hidrológus mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa, osztályvezető. Dr. SzöUösi-Nagij András oki. mérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének tudományos munkatársa, team vezető.