Vízügyi Közlemények 1990/2. [antikvár]

Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. év 2. füzet FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE: JAVASLAT A KORSZERŰSÍTÉSRE DR. SOMLYÓDY LÁSZLÓ, DR. HOCK BÉLA és DR. GORZÓ GYÖRGY A nyolcvanas évek elején az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) kezdeményezésére megkezdődött a felszíni és a felszín alatti vizek minősítésével kapcsolatos módszerek szabványosítása. 1983-85 között elkészültek az értékelési és minősítési rendszer alapelvei (MSZ-10-172/1-83, illetve MSZ-10-433/1-84), a vízminőségi törzshálózat (Ml-10-172/ 2-84 illetve MI-10-433/2-84) és a törzshálózati mintavételi helyeken mérendő komponensek körének, a mérések gyakoriságának és határértékének meghatározása (Ml-10-172/3-85, illetve MI-10-433/3-84). E legfontosabb alapelőírásokon túlmenően azóta elkészült, illetve folyamatban van - csak a felszíni vizek vonatkozásában - további 11 műszaki előírás kidolgozása. Ezek többek között felölelik a felszíni vizek bakteriológiai és ökológiai jellemzőinek meghatározását, az élőlénytársulások mennyiségi elemzését, az üledék minősítését, a radiológiai vizsgálatok értékelési és minősítési rendjét, a mikroszennyezők vizsgálatát és értékelését, a keresztszelvényeken belüü és a hossz-szelvény menti változások, továbbá a területről bemosódó szennyező anyagok mennyiségének meghatározását. A szabványok és műszaki irányelvek kidolgozása során szerzett tapasztalatok alapján javaslatokkal kívánunk élni az észlelőhálózat, az adatok értékelése és a minősítés korszerűsítésére. Olyan kérdéseket kívánunk érinteni: vajon a minősítés hazai rendszere megállja-e a helyét a nemzetközi összehasonlításban; az értékelés kellő erősségű statisztikai próbákra épül-e; megalapozottak-e iaz alkalmazott mintavételi gyakoriság alapján az évi átlagok, a „kritikus" értékek és a trendek; szükséges és elégséges-e a kijelölt komponensek körének meghatározása (sok vagy kevés?); eléggé érzékeny-e a rendszer (a vízminőség változásának megítélése szempontjából); alkalmas-e ok-okozati összefüggések megállapítására és végül mindig megfelelő irányba orientálja-e a döntéshozókat a környezetvédelem, a vízgazdálkodási és vízminőségszabályozási feladatok megoldása során? 1. A meglévő mérő és értékelő rendszer kialakulása A felszíni vizek minőségére vonatkozó mérőhálózat fejlődésének legfontosabb állomásait az I. táblázat segítségével mutatjuk be (Hock-Schneider 1986). Megállapítható, hogy a laborhálózat kapacitásának bővülésével párhuzamosan fokozatosan csökkent a mintavételi helyek száma és nőtt a mintavételek gyakorisága. A vízügyi hálózat jelenleg A kézirat érkezett: 1990. III. 29. Dr. Somtyódy László oki. gépészmérnök, a műszaki tudomány doktora, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) főigazgatója. Dr. Hock Béla oki. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a VITUKI Vizminőség-védelmi Intézetének tudományos tanácsadója. Dr. Gorzó György biológia-kémia szakos tanár, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KDT-KÖVÍZIG, Székesfehérvár) osztályvezetője. A cikkben foglaltak a szerzők személyes vitaindító véleményét tükrözik, ami nem feltétlenül esik egybe az általuk képviselt intézményével.