Armenia 2010/1. [antikvár]

Részlet: Egy eltitkolt genocídium A huszadik század első felében végbement egy olyan népirtás a bomladozó Oszmán-török Birodalomban, amelyet a mai napig igyekeznek eltitkolni a törökök. A törökországi örmények ellen irányuló cselekedeteknek több évszázados históriája van. Erről jelentetett meg könyvet Nikolaj Hovhanniszján (Az örmény genocídium - Erdélyi Örmény Múzeum, Bp.). Miután Örményország legnagyobb része, az Ararát-hegység fennsíkjával együtt, a hódító oszmán-törökök uralma alá került, megkezdődött a keresztény örmények kiszorítása az élet minden területéről. Örményország az első a világon, amely államvallássá tette a kereszténységet. Világosító Szent Gergely hittérítő kezdeményező munkájának köszönhetően III. Tiridát örmény király Krisztus után a 301. évben népével együtt felvette a keresztény hitet. Az idegen hódítók templomokat romboltak, tehetős családokat fosztottak ki, s napirenden volt az értelmiségiek meghurcoltatása is. Az örmény üldözések fokozott elterjedése észlelhető volt a kegyetlen szultán, II. Abdul Hamid uralkodása idején (1876-1909). A hanyatló Oszmán Birodalomban az örmény kérdés legjobb megoldását a hatalom a fizikai megsemmisítésben látta. Már az 1894-1896 között véghezvitt örmény mészárlások 300 000 főni áldozata volt. Az európai sajtó rokonszenve az örmények mellett nyilvánvaló volt. Az erdélyi újságokban is rendszeresen tudósítottak a vérontásokról, különösen a Szongott Kristóf által szerkesztett Armenia írt részletesen a törökországi eseményekről. Az első világháború kitörésekor a hírzárlat és a katonai események mögött jó alkalom nyílt a végső megoldásra. Az örmények lettek a háború tömeges áldozatai. Miután a török kormány elhatározta, hogy végrehajtja kétmillió örmény megsemmisítését, senki nem volt, aki ezt az őrült tervet megakadályozhatta volna.