Asztaltársasági füzetek 1996/1. [antikvár]

Részlet: "Késik, akaratgyengén tétovázik vágyott tavaszunk az életidején erőszakosan kiterjesztő télben. Immáron áttörve a naptári határvonal, ezért logikus, ha hull a hó az ígért tavaszban. Meteorológusaink mea culpáznak, figyelmeztetvén bennünket a csillagászati időpontokra. Mintha mostanság nem is a "szakértők" beszéltek volna valami másról: a természet így, viszont az ember amúgy - festették elénk bűneinket. Mondták, írták, sugározták, faxolták. Hallottuk, olvastuk, néztük, okéztuk... Mit is? Valami olyasmit, hogy tönkre tettük világunkat. Legyőztük a természet, s ezzel végünk van. ( Sebaj - itt az Internet! - mondják mások. Újjáteremtve a világ!) Kritikának szánják mindezt az emberiség utóbbi néhány századának szellemi alapállásáról, majd az ebből következő természet-ellenes gyakorlatáról."